Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Nem jó lenne szembe nézi Pajzánkodva, begyesen? Hát keblemen megsimulni nem jó lenne kedvesem? Szinte látlak, elszökdösnél, kergetnélek magam is, a sövényről rám pislognál Éppen mint most, kis hamis. Én tetőnkre visszaszállva míg szívemben Ámor ég, Tollúimat felborzolnám S fél lábomra állanék. De mint diák fordított Vasile Alecsandritól, Dimitre Boltineanutól, a középiskolában tanult latin költőktől, Catullustól, Horatiustól, Ovidiustól, a német Schillertől, Lénautói, francia költőktől, még kínaiaktól is. 1925-ben érettségizett. Ezután a kolozsvári Regele Ferdinánd Tudományegyetem - a volt Ferenc József Tudományegyetem román utóda - jogi fakultására iratkozott be. 1927-től a Pásztortűz szerekesztője 1930tól 1934-ig. De közben volt házitanító is Abafáján a báró Huszár családnál. 1929-ben a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja, s így vett részt az Erdélyi Helikon marosvécsei találkozóján. Első verskötete 1928-ban jelent meg Leselkedő magány címen. Részt vett az Erdélyi Fiatalok című folyóirat megalapításában. 1937-ig ennek főmunkatársa. (Az erdélyi főiskolai, egyetemi hallgatók egyesülete a FIKE volt.) Az Erdélyi Helikon, a Szépmíves Céh adta ki 1933-ban a Nagycsütörtök című kötetet, amelyen mintegy 55 vers van különböző alcímek alatt, mint: Légy már legenda - ebben Kuncz Aladárnak állít emléket, Nagycsütörtök - ebben hangulati-érzelmi versek vannak, mint a címet adó költemény, az Országos eső, Tóparti könyörgés. Pásztori tájak remetéje - önvallomások, egy korán érett ember rezignált hangú érzéseinek tükre: Sokáig voltam remetéd Nyugodt voltam és megelégedett. Őszi szelekkel zúgott versenyt a dal, amely neked adott dicséretet. Most elfogott valami nyugtalanság, ablakból bámulok ki délelőtt, délután völgybe nézőn üldögélek fehér faházikóm előtt. Fenyőtoboz hull és piros levél.