Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

meki. Elfogultsággal küzdött, amin nem is lehetett csodálkozni: olyan irodalmi tekintélylyel ismerkedett meg a sivár szerkesztőségi szobában, mint Kuncz Aladár, akinek elismerése és biztató szavai nagy barátja korai haláláig (1931) kísérték fejlődésében. Mikor családja Kolozsvárra költözött, gyakran látogatott ki hójai kertünkbe a Fürdő utcai házból. Olyankor girardi kalap volt a fején, fémgombos sétapálca a kezében." Apja Kolozsvárott a Katolikus Státusnál kapott állást, így katolikus egyházi környezete rányomta bélyegét vallásos szemléletére. „Testalkatának törékenysége, fiatalos arca, legkivált mindenki előtt ismeretes betegsége (amellyel hellyel-közzel még büszkélkedett is), mégis szinte kihívta a kíméletet - írja tovább Szemlér Ferenc. így folytatja: „Huszonhárom éves volt, kedves, törékeny, megkapó. Szőkén, nagy szürke-kék mosolygó szemmel, finom, közvetlen s mégis tartózkodó modorral, kultúrát sugárzóan, gondozott külsővel - amin egyébként meglátszott az anyagi küzdelem - mozgott a világban". Bárd Oszkár felesége folytatja ismertetését: „Férjem valahol azt írja róla: »bűbájos«. Csodálatos arcszíne volt. Valami valószínűtlen lilás villant arca rózsáin, a szívbetegek elvarázsolt arcszíne. Veleszületett szívbillentyű zavara volt (amiről ő bőven tudott) s ez a lilás lehelet annak egyik tünete... Dsida kisfiús volt s egyben feltűnően érett. Egy játékos kismacska s az időtlenség keveredett benne..." Tehát nem a megszokott szenvedő, az élettel, a mindennapi gondokkal viaskodó költőről van szó. Nem olvasunk verseiben valami költői lázadásról, vagy káromlásról, szenvedélyről. Harminc év közelében című versében így ír erről: „...Meddig késlekedel, ifjúi lázadás? Gyúl-e bennem erő szertecibálni e vadgubancú binár sanda sövényeit s meglengetni szabad karom?" Áprily, a közvetlen ismerős így írja le alakját: „A sikerült fényképpel az Erdélyi Szépmíves Céh és Révai kiadásban megjelent két kötetének élén, komolyan merengő fiatalember néz ránk. Reánk? Inkább önmagába. De hol van eleven humora, szellemes harckészsége, könnyen csendülő, kissé ideges nevetése és rendkívüli öntudatosságának villódzása? Egyik írótársa fölényeskedőnek érezte az első találkozáskor, de csakhamar rájött, hogy ez a magatartás megelőző, védekező mozdulata a világ felől érkező támadásokkal szemben. „Költő voltam", vallja önérzetesen, s abban is hisz, hogy nem múlik el a halállal: ...„aki helyettem partra száll, fenséges, komor ezüstszobor." Mindenki tudta, hogy beteg szíve kíméletes életmódot követel. Ő azonban fiatalos könnyelműséggel úgy fogalmazta meg magában a kérdést: - idézi Áprily - „Ha beteg szívem miatt úgy is meg kell halnom idő előtt, miért lohasszam magamban a lángot?" Ezért siette az égést, mely nemcsak lelkében, hanem testében is lángolt. így halt meg 31 éves korában.