Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

mi rétegek közé ismét osztályszemléletet, megosztottságot vitt. Hadd említsem itt Nyírő József sorsát, akit Fínta Sándorral együtt az álnépiséggel szembeni mélyen gyökerző népisége miatt közösítettek ki, s kényszerítettek arra, hogy a Futár szerkesztőjeként végül emigrációban fejezze be életét. A Kritérion kiadásában 1983-ban megjelent Reményik Sándor, az építész fia című kötet bevezető tanulmányában Kántor Lajos ina: „A magányos költőhöz közelebb van talán a haza, mint máshoz, minden emberi dolgok közül ez van legközelebb. Kisebb családja, szűkebb otthona nincsen, mint a haza. Ez a haza Erdély." Németh László pedig úgy értékelte, hogy „jelentkezése történelmi, társadalmi szükségszerűség." S bár előbb még költészetének „dilettáns" ízét említi, 1927-ben már úgy nyilatkozott róla, hogy „Van nagyobb költője Erdélynek, mint ő, de ő az erdélyi költő". Továbbá: „ Első versei a magyar epigon-líra s a magyar konzervativizmus sablonos vonásai, de ahogy az új magyar világ tengelyébe kerül, költészete és szempontjai nemesednek, emelkednek, konzervativizmusa az erdélyi konzervativizmus már: türelem, szeretet, minden csepp erő megbecsülése hatja át s emberi emelkedése megérzik lírájában is." Babits a Fagyöngyök c. kötet megjelenése előtt - 1918 - ismeri már Reményiket. Szembesíti Erdély „leghangosabb hatású dalnokával", említi Reményik pátoszának hitelét, mondván: „A hangosakban, a könnyű szavú, kész pátoszú poétákban ritkán van meg a leírt szó felelősségének érzése. De nemcsak a szóról kellene itt beszélni, hanem a magatartásról is, minden mozdulatról, az egész egyéniség sugalmazó erejéről. A költő Reményik évei nehéz évek voltak. Nehéz és közdelmes kisebbségi évek, ezer veszéllyel, ezer kelepcével. Azt hiszem, senki sem tudott volna ebben a helyzetben tökéletesebben viselkedni, mint Reményik viselkedett." 1937-ben és . 1941-ben Baumgarten-díjjal tüntették ki. Vita Zsigmond, a nagyenyedi tanár a Pásztortűzben feltette a kérdést Reményik védelmében: „A transilván szellemnek egyik vezérlő harcosa, Reményik Sándor pedig nem a végtelen, a szabad szabadság mindig megmaradó erejét hirdette-e?" Amiéit Reményik harcol, az a legügyszerűbb a világon. „50. születésnapján, 1940 decemberében Babits Mihály mellett Olosz Lajos, Imre Sándor - volt tanára - és Tavaszy Sándor emlékezik rá. Tamási Áron pedig azt mondta, hogy „Ő pásztora volt a tévedező nyájnak." Kántor Lajos tanulmánya az irodalomtörténeti értékelésekkel is foglalkozik. Ezekről azt mondja, hogy elég szerények. Az első Jancsó Elemér Reményik Sándor élete és költészete című füzete. Azután szó van arról is, hogy az 50-es években „kidobták verseit" a lapokból, Dávid Gyula Erdélyben, itt Czine Mihály próbálták visszahelyezni a romániai lírai költészetbe. Majd Marosi Péter - Molter Károly fia - és Imre László írtak róla értékelő tanulmányokat. Helyét az irodalomban - elsősorban az erdélyi magyar irodalomban - mégis legjobban a Kántor Lajos értékelése adja, amikor Reményik emberi és költői magatartását összeveti a Fábry Zoltán, Győry Dezső, Kacsó Sándor úgynevezett „kisebbségi plusz-