Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

3 gyermekük született. 1755-ben meghalt a felesége. 1756-ban pedig elkezdődött a 7 éves háború. Hadik András seregében „a jobbszárny oldalán lovagolt be a potsdami kapun az elfoglalt és megsarcolt Berlinbe". Csorba Zoltán hivatkozott munkája részletesen leírja katonai pályája eseményeit, így amint a „Pöstyéni Förödés" című művében maga Gvadányi leírta történetét az ellenség vezérével, Kleist tábornokkal, akivel a döntő csata előtt lovagiasan kezet fogtak, de Kleist 100 aranyat tűzött ki Gvadányi fejére. Julow Viktor is kiemel néhány motívumot Gvadányi műveiből katonáskodásbeli megpróbáltatásaira, így: A dicsőség mellett szenvedtem ínséget, Tűrtem szomjúságot és olykor éhséget, Csattogó hideget, rekkent melegséget, Lórázást, meghányást, sok rendetlenséget. A hétéves háború után a Bereg megyei Badaló községben jelölték ki csapata tartózkodási helyét. Itt a tisztek tivornyáztak, szórakoztak, ő magával vitte könyveit, olvasott és írt. Humoros verseket írt, táncmulatságokat szervezett a falusiaknak. Csokonai stílusában - a Dorottya mintájára - írta le az itteni lányokról: „A dercét a lisztből úgy ki nem szitálták, ők sohamint most a farukat riszálták". Innen került mint alezredes a Szatmár megyei Zajtára, amely szomszédos Nagypeskével. Ez pedig azért is fontos, mert egyik legismertebb műve: Egy falusi nótáriusnak budai utazása vagy közismertebben A peleskei nótárius témája, címe alapját adja. Más környékbeli helységekbe is ellátogatott, vendégeskedett a vidék udvarházainál, mígnem Máramarosra vezényelték. De ekkor már látta, hogy egyre több német tisztet osztanak be a magyar csapatokhoz, a magyarokat pedig mellőzik. Galíciában nyolc évig hivataloskodott, látta a német tisztek visszaéléseit, de még mindig katonai szolgálatban. 1783-ban vonult nyugdíjba mint lovas generális. Nyugdíjas éveit a Nyitra megyei Szakolcán töltötte. Amikor pedig kitört az orosz-török háború, II. József magához hívatta, mint tapasztalt generálist, de ő már nem vállalta a hadviselést. Szakolcán töltött 18 évet, újra megnősült, 1785-ben, felesége Szeleczky Katalin. A szomszédos földbirtokosokkal vadászgatott, közben olvasott, írt, levelezett. Mindvégig megtartotta humoros jókedvét. 1801. december 21-én hunyt el. Rudabánya 1925-ben állított szobrot neki, ahol Császár Elemér mondott emlékbeszédet. 1987-ben Gvadányi-Albummal emlékeztek meg róla. írói munkásságát két részre oszthatjuk: 1. költői művekre és 2. történelmi munkákra.