Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

származásáról: „én pedig születtem Borsod vármegyében a Sajó és Boldva vizei között", írta Péczely Józsefnek, aki szintén borsodi származású (putnoki). Úgymond: „Drága földim uram, Rudabánya, mely falu éppen a szélén vagyon Borsod vármegyének, csak kétórányi járóföld Putnokhoz, tiszteletes uramnak születési helyéhez". Amikor elkerült Borsod megyéből Nyitra megyébe, akkor is meleg szeretetei emlékezik vissza. De említi a Baradla-barlangot is, a borsodi cigányok játékát a lakodalmakon, sőt az Egy falusi nótáriusnak budai utazása című műve elöljáró beszédében is hivatkozik Borsod vármegyére. Még a rudabányaiak nyelvjárását is megőrizte. Erre több példát találunk Gvadányi „pálócos" nyelvhasználatában. Csorba Zoltán említi, hogy míg a grófi gyermekeket általában előkelő külföldi kollégiumokban neveltették, a Gvadányi család gyermekei itthon, magyar líceumokban tanultak. Az is általános ismeret a Gvadányi családról, hogy sohasem tartoztak a valóságos arisztokráciához. Maga Gvadányi is így nyilatkozott erről: „A nevek: gróf, herceg, csak festék". Hogy pedig mennyire egy volt a magyar diáktársaival, azt az is befolyásolta, hogy nem diákotthonban lakott Egerben, hanem házaknál - minthogy nem volt kollégium -, így jobban benne élt a hétköznapok magyar közösségében. Az iskolában a tanítás latin nyelven folyt, így Gvadányi jól ismerte és tudta a latin auctorok műveit, a költőket, történetírókat, szónokokat, Horatiust, Cicerót, Tacitust. De eltérően a protestáns iskoláktól - ahol annyira szigorúan vették a latin nyelvet, hogy büntették, aki magyarul megszólalt -, az egri líceumban néha magyar nyelvű iskoladrámát is adtak elő. Gvadányi apja, János 1740-ben meghalt. Ez nem jelentette tanulmányai befejezését, sőt a hat gimnáziumi osztály után magasabb iskolába, a nagyszombati Akadémiára ment. így került mindig távolabb szülőföldjétől, Borsod megyétől. Ennek elvégzése után pályát kellett választani. Nem volt nagy a választási lehetőség, vagy földbirtokos-gazdálkodó, vagy pap vagy katona lehetett. Ő az utóbbit választotta. Erre inspirálták ősei mindkét ágon: a Gvadányiak és a Forgáchok is. Az osztrák örökösödési háborúban (1740-48), 1743-ban beállt a császár hadseregébe, a Szirmay gyalogezredbe zászlótartónak. Nyolc esztendeig katonáskodott, járt Itáliában, DélFranciaországban, Toulonban fogságba esett, fogolycserével szabadult, Nizza mellett lábsebet kapott, 13 hétig feküdt vele. Hadi történeteiben így meséli, írja le: Engem az Isten szerencsével áldott, Harcokba, csatákba, életben megtartott. Egy francnak lövése lábamon áthatott, De soha a prusszus nekem nem árthatott. Pa 1750-es években Nyitrában táborozott. De ekkor már a huszárságnál szolgált. Itt ismerkedett meg Horeczky Franciskával, akit nőül vett. Ebből a házasságból