Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

A Herman Ottó Múzeumban lévő kézirataiban 1919 és 1924 között írt versei találhatók. Ilyenek: A posta, A teljesült jóslat - háború, pusztulás 1915. Egykor és most, 1922 - Petőfi emléke, A szabadság első? Merengő visszaemlékezésének hangja fájdalmas, teli személyes és nemzeti problémákkal, íme: Egykor és most című verse: 1922. Valaha mi voltam? Lányok hegedőse Tündér Ilonáknak álmodozó hőse. Szerelmünkben láttam szép csodavirágot. Űztem egyszerre mese-délibábot Azután mi voltam? ébredező férfi, A haza nagy búját aki már megérti, Láttam a csatákban küzdő daliákat, Eszményük szívemen szent erővel áthat. Lángolván ajkamon megzendült az ének Lett a, biztatója ifjú nemzedéknek. Mutattam nekik a nagy múltnak csodáit, Mi lelket emelő jövőbe világít Óh, mi vagyok itt-most? Holtak siratója Elveszett nagy eszmék rémült bujdosója. Ősi szép hazánkban otthontalan, árva, Boldog álmaiból örökre kizárva. Ez a múltba nézés a napi események élményein átszűrve jutott kifejezésre 1919ben március közeledtén is. A megdöbbentő kép az imperiumváltozás, amikor az eperjesi diákok helyett már cseh kommisszár lép be a szobájába. íme: Új köszöntő, 1919febr. 27. Valami boldog áhítattal Lelkem megújul, szívem oly meleg! Sugárözön száll rám az égi napból, A márciusi nagy nap közeleg. Ringott magányom csendes délutánja, Múzsám szelíden száll be, s rám leheli, S amint beárnyalt lágyan tünde szárnya Szemem lehunyva szenderegtem el. Álmodoztam aztán. Lelkem elborongott, Szárnyán emelt a szép emlékezet. A nagy időnek büszke dala zengett,