Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

S a hősi múltba vitt az emlékezet, így készülék, hogy napját újra zengjem, Szent ifjú hévvel, vén koromban is, Hogy a remény a szebb jövőben zengjen, Midőn az ének a nagy múltba visz. Kopogás hangzik most be a szobámba, Várva tekintek az ajtó felé, Ős iskolánknak lelkes ifjúsága Járni követtel a költő felé. Átfényesül a szóló rózsa-arca. Míg néz bizalma mosolyogva rám, Talán sugárzik a múlt büszke harca, Szava midőn most zendül ajakán-. „ Öreg költőnk, kinek ajakáról Örökké ifjan zeng a szeretet, Hozzád dalért most szívünk újra járta, Nagy márciusnak napja közeleg. Szabadságunknak boldog ideálja Zengjen fel újra a te ajkadon: Az ifjúság ím a te dalodat várja, Mint várta minden évben e napon. Átszellemölten álltam ott előtte Úgy áthatotta szava lelkemet Ahogy a múltat álmába szőtte, Ajkamon áradt most a felelet. „Nazdar" rikolt most egy férfi hangja, S ím ott előttünk állt az idegen. Miként a romlás zúgó vész haragja, Átborzong rajtunk szava hidegen. Felébredek. De látom egymagában A kárörvendő sápadt gúnymosolyt. Ki ez új szóval üdvözölt szobámban A megszálló csehek zsupánja volt. Óh, látom, egyre látom... most is itt áll Szemem káprázat borzongatja át... Menj ifjúság, nem ünnepeljük itt már Nagy márciusnak boldog idusát.