Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Az is kifejezésre jut a könyvben, hogy a nemzet függetlensége mindennél többet ért. Úgymond az Utószó: „Vallja - ti. Csengey: Az 1867-es kiegyezéskor a független Magyarország egész hagyománya bukott el." De ezt a gondolatot már a Don Quijote című elbeszélő költeményében írta meg. Egyéb munkái ezekben az években: A gavallérok regény két kötetben 1878-ban, Bokrétás világ - költői elbeszélések ugyancsak 1878-ban, A vadonban I-II. kötet regény 1879-ben, Elbeszélések 1889-ben. Ilyen kisebb prózai művei 1874-ben is megjelentek a Csengey Gusztáv beszélyei című kiadványban, melyek I. része a Halálból élet címet viseli. Ebben Ilonka emléke című naplótöredékek vannak. A II. rész Szívet szívért, melyben a fiatalok reménytelen és boldog szerelmének eseményei találhatók. III. A festett világ című részben pedig színházi események, portrék vannak. Terjedelmesebb rész A koporsó ára című fejezet. Ezután „Mikor a rózsa már hervad" majd A bajuszos asszony következik hosszabb elbeszélést olvashatjuk. A kötet befejező része a Rosemunda című történelmi elbeszélés. 1894-ben jelent meg A Barkóék árvája című elbeszélése. Ezt követte 1895-ben A vadosfalvi pap, 1897-ben az Ida emléke című kötet. Vannak vallásos költeményei is, Vahot Imre vígjátékában, az Éljen a honi, felhasználja Csengey költeményeit is. 1903-ban Eperjesen II. Rákóczi Ferencről ünnepi megemlékezése maradt ránk, de 1922-ben a Sárospataki Főiskolai Füzetek sorozatban A nickolsburgi békéről szóló emlékezése. De hát Miskolcon nem írt semmit? Azt írja Majtényi Zoltán a már említett Csengey-értékelésben: „Élete vége felé egyre több szomorúság és csapás érte. Az 1910es években már annyira süket füleknek énekelt, hogy nevét is alig emlegették. Tanítványai azonban szeretettel csüggtek rajta, az utolsó kurucon, ahogy magát nevezte." „Olyan tisztelet övezte a csizmás, magyar zsinóros öregurat, mintha a nagy Koszciuszkó szelleme mindig mellette járna." A trianoni béke leverte, áttelepülve Miskolcra előadásokat tartott a Jogakadémián, a Népkert padjain ülve a „Népkerti dalok"-at írta feleségéhez, Lenkéhez. Magányában fájó emlékezéssel gondolt Eperjesre. így emlékszik rá: EPERJES Te büszke vára Thököly hadának, Hol még a szó is védelemre állt. Derűs szentélye a nagy iskolának, Honnan hitünk nyert éltető sugári, Hol Széchényik nagy hírű köréből Honi műveltség szerte áradott, Honnan a felvidék magyarnak épül, Nagy múltad óh, hogy összeroskadott. Itt az eperjesi Széchenyi Körre gondolt.