Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

csönözte őket, de az ő szívének szeretetébe öltözteti. A Hullámok közt, A vadon és a Mocsarak királya megjelenésük idejében lelkes fogadtatásban részesültek. Az 1983-as kiadásban Majthényi Zoltán írt bevezetőt. Ebben felteszi a kérdést, hogy az életrajz-író Szívós Béla 1924-ben nem firtatja, hogy a regény, hogy ti. A mocsarak királya megbízhatóan ábrázolja-e a történelmi eseményeket. Úgymond: Csengey azért írta a valóban lelkesítő, szép, romantikus történetet, hogy tanítványait, olvasóit, az egész magyar ifjúságot hazaszeretetre, ésszerű bátorságra oktassa az önkényuralom sötét, nyomasztó korszaka után, a nemzeti fennmaradás költőien buzdító példáját állítsa a fiatalok elé. A mű legfőbb erénye, hogy olyan hazaszeretetet ápol, amely nem mások megvetésén, hanem éppen becsülésén alapul, az ellenséget nem ócsárolja, hanem józanul felméri. A regény ma is alkalmas ezeknek a nemes érzéseknek a felkeltésére. Ezután az előszóíró Borús József útmutatása nyomán sorra veszi, hogy miben tért el a regény a valóságtól. Kiindul abból, hogy a főhős, Alfréd király valóban 871ben lépett trónra. De nem Anglia, hanem Wessex királya volt, mert Anglia még ekkor nem létezett. Hétévi kétségbeesett háborúskodás után sehol sem szenvedett döntő vereséget. Valóban arról a Nagy Alfrédről van szó, aki 849-899 között nemcsak hadvezér, hanem államférfi, népének pásztora és tanítómestere volt. 871-ben a Britannia déli részén elterülő királyság uralkodója lett. A dánok a pogány skandinávok, a vikingek voltak, akik 860 után elözönlötték Közép- és Észak-Angliát és a Temzétől délre lévő Wessex állam ellen támadtak. Alfréd legyőzte a dánokat, elfoglalta Londont, majd szövetséget kötött Guthrum dán királlyal. Alatta indult meg az angolszászok keresztény hitre térésre, megindult a brit állam megszervezése, az angolszász civilizáció fennmaradása az ő nevéhez fűződik. Az ő hősiessége állította meg az északról betörő pogány vállalkozásokat. Fia, Edward hódította vissza a dánoktól a korábban elfoglalt tartományokat, unokája pedig az írek és a skótok közös támadását verte vissza. De Alfréd nevéhez fűződik az angol irodalmi próza megteremtése is, maga is Rómát járt, latinul tudó ember volt, lefordította Boethius és Nagy Gergely pápa műveit, és utasítást adott az angolszász krónika összeállítására. De más apróbb, népszokásokat érintő eltérések is vannak. Csengey politikai állásfoglalása jut abban kifejezésre, hogy a regényben a gazdagok, előkelők és szegények összefogását is írja, ebben a hazai nemzeti összefogás gondolatára akarván nevelni az ifjúságot. A regényben romantikus szerelem, a király és a pásztorlány kapcsolata, Gunda, a pásztorlány tűzte fel a jelvényeket a hősökre. A későbbiekben arról is olvasunk, hogy Gunda, mint bárdleány, énekével hogyan bűvölte meg Guthrum királyt. A regény Alfréd és Guthrum király békekötésével végződött, Guthrum király is megkeresztelkedett, elvette Gunda testvérét feleségül. Az 1983-as kiadáshoz Majtényi Zoltán utószót is írt Csengey Gusztáv életéről és műveiről. Ebben azt írja erről a könyvről: „könnyebb és nevelésre hatásosabb, a hazaszeretetre jobban oktató könyvet az ifjúsági művek közt nemigen találhatunk".