Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

Dobrossy István: A 80 éves Deák Gábor köszöntése

Dobrossy István: A 80 ÉVES DEÁK GÁBOR KÖSZÖNTÉSE Deák Gábort nagyon sokan ismerik és tisztelik Miskolcon, fiatalok és idősek egy­aránt. Az aktív pedagógus és népművelő, a napjainkban is új gondolatokat megfogalmazó történész, az „örökmozgó ember' : 1999-ben 80 éves. Szakmai és tudományos tevékenysé­gét elsősorban Miskolcon fejtette ki. Ez pedig életútjának egy darabja, amely egészében rendkívül változatos, színes, tartalmas és gazdag. Több, mint fél évszázados tudományos tevékenységének kezdete a Tisza István Tu­dományegyetem Hittudományi Karához kapcsolódik, ahol letette az első lelkészképesítő vizsgát. Első munkája mind témájában, mind pedig eredményében kiemelkedő tudomá­nyos produktum. Héber-arab nyelvből írott tanulmányának címe: „A Korán XII. szúrájának összehasonlítása a MSS szöveggel" héber, arab források alapján. Ezzel elnyerte a Stipendi­um Bernardinum ösztöndíjat, amely mind anyagilag, mind szakmailag nagy elismerést, s még nagyobb tudományos lehetőséget biztosított számára. A lehetőségből Hollandia német megszállása miatt soha nem lett valóság. Ehelyett elkezdődött tényleges szolgálata Szabolcs megyében, ahol nemcsak láthatta az anyagi-szellemi nyomort, hanem testközelben érezte, átélte a cselédek nyomorúságos tengődését. S amikor egyik prédikációja után a kurátor így vigasztalta: „könnyű a tiszteletes úrnak prédikálnia, mert van mit ennie", úgy érezte, hogy „az embernek nemcsak Isten igéjére, hanem előbb kenyérre van szüksége". Ezt megírta a debreceni püspöknek, s otthagyta segédlelkészi állását. 1941-ben Kolozsvárra ment, s beiratkozott az egyetem Bölcsészeti Karára. 1943-ban befejezte tanulmányait, doktori vizsgát tett pedagógia-filozófia-lélektanból, s Debrecenben letette a második lelkészképesítő vizsgát is. 1943-ban lelkészi állást vállalt a Szolnok­Doboka vármegyei magyar szórványban. Erről az időszakról így vall: „a nagybirtok felosz­tásakor, a tagosításkor, aki románnak vallotta magát, román lett, kapott földet. Aki tovább­ra is megmaradt magyarnak és reformátusnak, az természetesen kimaradt a földosztásból. Ezek a vagyontalan, nincstelen emberek voltak az én híveim." A kolozsvári egyetemmel kapcsolata továbbra is megmaradt, Várkonyi Hildebrand tanársegédjeként ott töltötte a hétköznapokat. 1944 tavaszán mint Hidelvén bejegyzett se­gédlelkészt behívták katonának. Pécsre került tábori segédlelkészi tanfolyamra, majd 1944 novemberében egy tábori kórházzal Esztergomba. Mint lelkész itt vészelte át a háborút. 1945 májusában ismét visszament Kolozsvárra. Várkonyi Hildebrand, Zolnai Béla és Mis­kolci Dezső professzorok marasztalása ellenére Roska Márton tanácsát megfogadva végleg „kijött" Erdélyből. Először úgy tűnt, hogy a minisztérium újonnan megalakult Nevelésügyi Főosztályán kap állást, de mert ez nem sikerült, a megalakuló Szabadművelődési Főosztály vezetője, Gombos Ferenc - felvett írói nevén Simándy Pál - karolta fel, s nevezte ki a Borsodmegyei Szabadművelődési Felügyelőséghez titkárnak.

Next

/
Thumbnails
Contents