Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

Dobrossy István: A 80 éves Deák Gábor köszöntése

1946-ban a kolozsvári abszolutóriummal és doktorátussal zsebében jelentkezett Szegeden tanári vizsgára, hogy megszerezhesse a katonaság miatt elmaradt összevont középiskolai tanári oklevelet. A Polgári Iskolai Tanvizsgáló Bizottságnál Eperjessy Kálmán hozzájárult, hogy a Polgári Iskolai Tanárképző Intézetben egy hónapi gyakorlás után letegye az alap- és szakvizsgát magyar-történelem szakon. Néhány hónappal ezt követően az Apponyi Kollégiumban tanítóképzői tanári vizsgát tett pedagógiából, filozófiából és lélektanból. Ezután Budapesten középiskolai tanári oklevelet is szerzett. Ezeknek az okleveleknek a birtokában dolgozott a Szabadművelődési Felügyelőségen 1949-ig. Ekkor átkerült a Kereskedelmi Fiúiskolához. Tanárkodása alatt az iskola többször is nevet változtatott. Volt kereskedelmi gimnázium, majd kereskedelmi középiskola, 1952-től a közgazdasági gimnázium kereskedelmi tagozata. 1964 végéig itt tanított magyar nyelvet és irodalmat, történelmet, biológiát, kémiát, politikai gazdaságtant, üzemgazdaságtant, áruismeretet, kereskedelmi számtant, gépírást, de még testnevelést is. A tanárkodást rövid időre más tevékenységi kör szakította meg. 1965. január és 1967. szeptember között a II. Rákóczi Ferenc megyei könyvtárban töltött be igazgatóhelyettesi funkciót. 1967 őszén meghalt a Kereskedelmi Iskola igazgatója, Kismartoni Károly. Ekkor visszahívták volt iskolájába igazgatónak. A Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Szakközépiskolát vezette 1967-től 1980. január 25-ig, nyugdíjazásáig. Az igazgatói teendők mellett tanított is, s mind a mai napig tart órákat. Erről őmaga így vall: „Hosszú miskolci tanárkodásom alatt csaknem mindent tanítottam, még testnevelést is. Ha visszagondolok, csak könyvismeretet nem tanítottam, s érdekes módon nyelveket sem." Negyedszázados kapcsolatunk, s beszélgetéseink során kiderült, hogy a héber és arab nyelvet nagyon jól elsajátította Kállay Kálmán professzortól. Varga Zsigmond professzor oktatta, s ismertette meg vele az asszír-babiloni és a sumér nyelveket. Azt mondja, hogy eredendően ószövetségi nyelvésznek készült, de a holland ösztöndíj elmaradása miatt másképpen alakult élete. A latin és a görög nyelv ismerete számára természetes. Ismeri az angol, a holland, a német irodalmat, s még „annak idején" nyelvvizsgát tett románból is. Deák Gáborral összeköt két évtizedes muzeológusi munkám, s most már több mint fél évtized, amelyet a Levéltárban töltöttem. Akkor is és ott is, most is és itt is gyakorta találkozunk. Felvetődik a régmúlt, azoknak a sora, akik már távoztak közülünk. Régóta tervezünk közösen egy miskolci életrajz-lexikont. Iüvánom, hogy sok évtizedes emberi kapcsolatai, találkozásai, ma már csak a számára adott személyes emlékek és ismeretek ebben a tervezett kiadványban mielőbb öltsenek testet. Ehhez a nagy munkához, s még természetesen a továbbiakhoz is kívánok az Őt ismerő pedagógusok, népművelők, kutatók és nem szakavatott kutatók, azaz mindenki nevében nyugodt, boldog életet, további elmélyült tudományos munkát körünkben, s valamennyiünk javára. Miskolc, 1998. december