Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

fordult képviselőtársaihoz: „Legfőbb kérdésnek tekintem azt, hogy közös legyen-e a nevelés, vagy felhúzzuk azon kárpitot, mi a nevelésbeli erélyes hatásnak legnagyobb éltető fókusza? Azt monda tegnap kultuszminiszter úr, hogy ha teóriából akart volna a közös iskolákra nézve törvényjavaslatot adni, úgy minden bizonnyal más javaslatot tett volna, de tényeken alapuló javaslatot tesz, s ennélfogva benne van a vallásfelekezetek különbsége szerinti osztályoztatása az iskoláknak. [...] Nem teóriából indulok, mert hazám praktikai boldogságát bármely csillogó teória fényének soha fel nem áldozom, hanem én éppen a praxisból tudom azt, hogy a közös iskolák hasznosak és üdvösek." Nem titkolva vonzalmát II. József felvilágosult rendszeréhez, hosszan beszélt arról, hogy ő még járt a „kalapos király" korában Miskolcon felállított közös iskolába, melyben a felekezeti türelmesség és a nemzet közös szolgálatának elveit gyermekkorban magába szívhatta. Beszéde végén szenvedélyesen szólította fel a honatyákat a felekezeti válaszfalak lerombolására, és a külön iskolák rendszerének végképp eltörlésére. A Palóczyt követő Hunfalvy Pál békülékenyebb hangot ütött meg, és az elhalasztás pártolóival szemben azt vallotta, hogy már így is Szent István óta 800 éves késésben van a magyar törvényhozás, azt javasolta, hogy a közös iskolák rendszerét csak engedőlegesen és ne kötelező jelleggel valósítsa meg az országgyűlés. „A fő kérdés ezen dolognál, mint előttem szólott tisztelt öreg úr mondotta, bizonyosan az, hogy közösek legyenek az iskolák vagy sem." - szögezte le Hunfalvy, majd úgy vélte, nem szerencsés II. József - megítélése szerint - vallástalanabb korára hivatkozni a XIX. század közepéhez képest. „Mi törvényeket vagyunk kénytelenek hozni, melyek korunkhoz illenek. Tehát arra nézve az volna a meggyőződésem, ne mondjuk ki a közös iskolát parancsolólag, mert ekkor csak ellenszenvet fogunk éleszteni, és a célt sem fogjuk elérni, de ha megengedőleg mondjuk ki, hamarább érünk célt." Eötvös a humánus és demokratikus népnevelés halaszthatatlanságát ecsetelő hozzászólásában a közös iskolával kapcsolatban kissé homályosan fogalmazott, és egyértelművé tette, hogy számára nem elvi, hanem aktuálpolitikai-taktikai tényezők által befolyásolt kérdéskörről, kimondatlanul a történelmi egyházak várható heves ellenállásáról van szó: „Én ismerni akarom a törvényhozás nézeteit, s részemről kimondom nyíltan, hogy én magam is az iskolák közösségét sokkal jobbnak, sokkal célszerűbbnek tartom. De miután tanácskozva sokakkal, kérdezve sokakat, azt tapasztaltam, hogy az némi ellenszen-