Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

közök által előmozdíttassék", amire legalkalmasabbnak a népnevelést nevezte, s az 50 fős létszámhatárral kapcsolatban egy elvi következetlenségre is felhívta a figyelmet: „Ha 50 gyermek külön felekezetből megfér egy iskolában, és azok a közoktatás malasztját közösen élvezhetik, úgy hiszem, ez áll akkor is, ha többen vannak együtt." A másnap folytatódó és felforrósodó vitában Palóczy központi szerepet játszott, az előtte szólók ugyanis az oktatási törvénytervezetnek elsősorban pénzügyi fedezeteivel, a protestáns alapítványok jövőjével, az 1848/20. tc. által nyitva hagyott kérdésekkel foglalkoztak. Palóczy hosszú és szónoki képességeinek valamennyi kellékét felvonultató beszédének középpontjába a közös iskola kérdését állította.

35 Tovább lépve valamennyi eddigi hozzászóló észrevételein, az alapelv kimondását tartotta a legfontosabbnak: kell-e közös iskola vagy pedig nem. (Az 1848/20. tc. 3. §-a kimondta, hogy „minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek",

36 így nyitva hagyta a kérdést, hogy az állami finanszírozás az egy helységben lévő felekezetek iskolái közül az általuk együttesen fenntartott vagy külön-külön működtetett intézményekre vonatkozik-e.) Ebből ugyanis sokminden következett: „Azt monda kultuszminiszter úr, hogy nem kell közösnek lenni a nevelésnek, s oly körülmények vannak, melyek miatt ezt el kell halasztani. Én is azt tartom, sok körülmények vannak, melyek az elhalasztást javasolják, de nem tehetek róla, soha nem szeretem azon végzést, midőn azt végezzük, hogy máskor fogunk végezni. Az elvet előbbutóbb ki kell mondani, minden ettől függ. Ezen törvényjavaslat jó vagy rossz, az mindegy, csak az mondassák ki: megállapíttatik-e a közös iskola vagy nem. Ettől függ minden, ha ezt szerencsésen oldjuk meg, szerencsések lesznek maradékaink, ha szerencsétlenül találjuk megoldani, bármit végezzünk, jót a maradék számára nem eszközlöttünk." Rámutatott arra, hogy a törvényjavaslatnak e pontja meglehetősen előkészítetlenül került ki a kultuszminisztériumból, nem csoda, hogy heves vitákat indukált. Röviden beszélt arról, hogy szerencsétlen dolognak tartotta eddig is a katolikus iskoláknál kialakult gyakorlatot, miszerint a felső klérus kezében volt az ellenőrzés joga, és a nemzet szolgálatában álló, felekezetileg nem befolyásolt tanítók üdvös szerepéről elmélkedett. Majd remek szónoki kérdéssel 35 PLBI. 59-64. p. 36 MT. 1836-1868. 243. p.