Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

Amennyiben pedig a reformkorban indokoltan nagy figyelmet fordítunk a polgárosodást megalapozó politikai vitáknak, az azok színtereit képező fórumok működésének (országgyűlés, megyegyűlések, sajtó stb.), indokolt vizsgálatunkat kellő alapossággal kiterjesztenünk arra, mennyiben tekinthető 1848-1849 az azt megelőző negyedszázad folytatásának, hogyan változtak, módosultak vagy éppen állandósultak a kormányrúdhoz került egykori reformellenzék politikai nézetei a gazdaság szerkezetének átformálásáról, a politikai intézményrendszer átalakításáról, az állam és egyház szétválasztásáról stb.

4 Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a történeti közvélemény előtt többnyire ismert a honvédsereg legtöbb nagy csatáját irányító, vagy éppen a megtorlás áldozatául esett honvédtábornok neve (tegyük hozzá: méltán), viszont mennyivel ismeretlenebb az első népképviseleti országgyűlés képviselőinek nemcsak politikai tevékenysége, hanem még a személye is. (Talán sok lokálpatrióta sem tudná megmondani, hogy elődei éppen kit delegáltak másfél évszázada a pesti 4 Megjegyzés: természetesen az első népképviseleti országgyűlésről, a civil szféra történetéről számos kitűnő, részben általunk is hivatkozott tanulmány látott napvilágot. Az alapvető forrásmunka a legutóbbi időkig az 1950-es években készült monográfia volt: Beér-Csizmadia, 1954. Mégis jogosnak tűnt Urbán Aladárnak az 1980-as évek közepén tett megjegyzése, mely szerint e monográfia ellenére hiányzik az országgyűlés történetének „modern monografikus feldolgozása". Urban, 1986. 502. p. Jogosságát igazolta az 1998-as évfordulóra végre megjelent - észrevételünk szerint a szükségesnél eddig kisebb visszhangot kapott tanulmánykötet: Szabad (szerk.), 1998. Nem csupán az ebben közreadott tanulmányok számítanak hézagpótló jelentőségűeknek, hanem egyben ráirányítják figyelmünket az országgyűlés történetének keveset kutatott problémáira. (Sajnos, ez év elején, a Palóczy-forráskiadvány sajtó alá rendezésekor utóbbi kötetet még nem használhattuk.) Megjegyezzük továbbá, hogy e szempontból alapvetőnek tekintettük Szabad György egy előadásában tömören összefoglalt nézeteit: Szabad, 1976. Jelen tanulmányban érintett országgyűlési viták dokumentumainak jelentős része egykorúan, illetve azóta megjelent forráskiadványokban napvilágot látott (Palóczyra vonatkozóan Id.: PLBI.), alábbiakban elsősorban ezekre támaszkodtunk. A forradalom és szabadságharc eseménytörténeti részleteire való hivatkozásoktól rendszerint eltekintettünk. Alapvetően használtuk e szempontból: Deák, 1994.; Hermann (szerk.), 1996., ld. továbbá a „Felhasznált irodalom" további tételeit illetve hivatkozásainkat. Az országgyűlési viták idézésekor rendszerint a Közlöny szövegét használtuk, de - további utalások nélkül - helyenként figyelembe vettük az alábbi szövegkiadásokat: Pap, 1866.; Zeller, 1894. Az áprilisi törvényekre való folyamatos - oldalszám szerinti - hivatkozásoktól eltekintettünk, munkánkhoz az alábbi kiadást használtuk: MT. 1836-1868. 215-255. p. A többször idézett, vallásszabadságról szóló 1848/20. tc.-t ld.: uo. 243-244. p.