Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

STIPTA ISTVÁN Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben

dött; a királyi tábla helyére állított országos törvényszék az előbbi hatáskörében járt el. A bíróságok tagjai egyenlővé váltak, „jogban és kötelességben" nem különböztek egymástól. Az elképzelés szerint addig, ameddig az esküdtszék büntető ügyekben is ítélkezik, az országos törvényszéken egy olyan elkülönített osztályt kell alakítani, amely csak a bűnügyekben dönthet. A szabadságharc államának ekkor megfogalmazott terve szerint a hétszemélyes törvényszéken egy váltóosztály létesül, és meg kell szüntetni az úrbéri perek külön elbírálását. Az új felsőbírósági rendszer kialakítása is megkezdődött. A hétszemélyes főtörvényszék - a rendelkezésére álló rövid idő alatt három ügyosztályban, polgári, büntető és váltó tanácsban ítélkezett. A szabadságharc kormánya visszatért a törvényesség területére. Vukovics Sebő igazságügyminiszter - Szemere Bertalan instrukcióinak megfelelően - megszüntette a testi büntetéseket, elrendelte a tárgyalások teljes nyilvánosságát, eltörölte a fellebbezési jog gyakorlásánál addig fennállott rendi különbségeket. A végveszély napjaiban is példát mutatott a polgári jogállam későbbi építőinek. • i III. Epilógus: a neoabszolutizmus bírósági szervezete A győztes hatalom a bírósági rendszert a megtorlás szolgálatába állította. Az állami szervek kiépítésénél abból az alapelvből indult ki, hogy az uralkodóval szembeszálló magyarok elvesztették alkotmányos jogaikat, az 1790/1791. évi törvényekben biztosított önállóságukat. Visszatérve a birodalmi szemlélethez, bíróságaink élére a legfőbb törvényszéket, a bécsi központú - az osztrák császárság egész területére illetékes - Oberster Gerichtshofot állították. Ugyancsak a birodalom központjába került az igazságügy szervezésének, irányításának ügye, amit a neoabszolutista időszak teljes időszakában az osztrák igazságügyi minisztérium látott el. Az osztrák bírósági rendszer - a gyakori szervezeti változtatások ellenére - mindvégig egységes volt abban, hogy az ügyek három fokú elbírálását tette lehetővé. A birodalmi igazságügyi politika azonban ragaszkodott ahhoz, hogy országunk teljes területét átfogó bíróság ne létesüljön. Az abszolutizmus idejére eső mindkét fontos bírósági szervezeti reform (1849, 1854) Magyarország területét öt kerületre osztotta, ahol öt főtörvényszéket állított fel. Az igazságszolgáltatási