Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

nemzet van a királyért, hanem a király a nemzetért") az elvek következetes végigvitelét szorgalmazta, és a nemzet érdekét a pillanatnyi politikai érdek fölé helyező érveléssel, a kompromisszumkeresés helyett a Béccsel való konfliktus vállalása mellett tört lándzsát. Beszédét ennek szellemében - éljenzések között - így zárta: „Azt mondom, fogadjuk el Pálffy indítványát. Egy út van előttünk, melyen kétfelé megy az ösvény, az egyik darabos és kavicsos, a másik sima, könnyű, de a végén a nemzetiség

164 újabb temetője van. E kettő közül válaszszatok." Mészáros válaszában túlzottnak vélte Palóczy aggodalmait: „Amennyire ismerem azon magyar ezredeket, melyekben szolgáltam, és másokat is, soha nem hallottam a magyar ezredekben, hogy valaki azt mondotta volna, hogy »a haza semmi«, hanem mindig az volt mondva, hogy legszebb hivatása van a katonának védeni hazáját, királyát, a békét és csendet fenntartani, s ezáltal a katona ad tekintélyt s tevékenységet a törvénynek, s midőn taníttatik a katona, eddig az mondatott neki: »szeresd kiralyodat«, hozzá tétetvén mindig: »szeresd hazádat is«. Mióta pedig alkotmányos úton vagyunk, megfordítva taníttatik a katona mindkettőre, mert a kettő összeforrva egyet képez." A dilemma feloldása valóban nem bizonyult könnyűnek, azonban tény, hogy a nemzeti önvédelem szempontjai, továbbá a bécsi udvarnak az az augusztus végén lelepleződött szándéka, mely az 1848-as alkotmány alapvető korlátozására vagy éppen visszafordítására irányult, utólag mindenképpen a hadsereg „magyar lábra állításának" programját igazolta. A folytatódó vitában fontos állomás volt Kossuth augusztus 19-i beszéde, mellyel a központi bizottmány - Mészároséval ellentétes terveit támogatta, s egyben leleplezte a kérdésben a kormányon belüli komoly ellentéteket is. Kossuth ugyanis már a kormány ülésein is ellentmondott Mészáros terveinek, ugyanis a tervezett újoncalakulatok magyar vezényleti nyelve és magyar jelképek használata mellett foglalt állást, ugyanazt a tipikus érvelést figyelhetjük meg szavaiban, mint például korábban Palóczy esetén látható volt, miszerint mindez egyenes következménye az áprilisi törvényeknek (konkrétan itt az 1848/3. tc.-nek), nem más, mint az ott általánosságban fogalmazott, illetve nyitva hagyott problémák konkrét, logikus megfogalmazása. Kossuth nagy beszédében például így fejtegette mindezt: „a hadügyminiszter úr is több ízben kijelentette, miszerint igenis a magyar 164 Nemzetiség - értsd: nemzet.