Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

nek megfelelő egyenruha mellett.) Rendkívül körültekintő érvelésben figyelmeztetett arra, hogy 1848-ban a nemzeti önvédelemre alkalmas hadsereg nem nélkülözheti az egészséges nemzeti lelkesedésben rejlő mozgósító erőt, amelynek egyébként az első felhívások alkalmával tanúi lehettek a kortársak: „most az ifjúságnak lelkességére és karjára szükség van, azok most a haza szeretetéről, a csatatér dicsőségéről és a haza megmentése eszméjének fenségéről gondolkoznak, ezt az indulatot bennük éleszteni kell szüntelen, nem pedig meghüteni, mert rossz következései lesznek." Joggal figyelmeztetett, hogy a Habsburg birodalmi hadsereg szemlélete alkalmas arra, hogy a magyar népet az áprilisi törvényekben biztosított alkotmánnyal (a független országgyűléssel és az annak felelős nemzeti kormánnyal) szemben hangolja: „Miképpen adhatjuk mi magyar ifjainkat német tanítók kezébe? Elmondom, hogy ment eddig a katonai tanítás. A közembernek azt verték fejébe: te vagy minden, a polgárember - bármilyen méltóságú legyen is - mind paraszt; a haza, az ország semmi, azt csak azért teremtette Isten, hogy neked kenyeret és ruhát adjon, te attól nem függesz, neked a császár minden. A magyar bakancsos soha nem mondja, hogy ő a királyt szolgálja, hanem a császárt. Ha míveltebb főt kaptak katonának, annak azt mondották: a haza semmit nem ad neked, te hűséggel a császárnak tartozol, a magyar alkotmány botrány, mert a király kezét megköti igen sok dologban, azt te gyűlöld és utáld. Ha mi ezt tovább is úgy hagyjuk, s fiaink eszét a német tisztek által kificamítani engedjük, várhatjuk-e valaha, hogy a fondorkodás és reakció az ármádiánál megszűnjék? [...] Ausztriának nemzeti serege nem volt, és talán nem is lehetett, talán tizenkétféle nemzetből áll, s hogy lehet azt nemzeti erényre emlékeztetni a szükséges pillanatban, midőn azok egymásnak nem atyafi társai, nem barátjai, hanem egymást gyűlölik! Márpedig mit tehet egy nemzetnek ugyanegy lélektől lelkesített serege, megmutatta a história!" Visszautasította továbbá Batthyány miniszterelnök azon óvatos észrevételét, hogy az uralkodó amúgy sem fogja szentesíteni az önálló nemzeti hadseregről szóló (óhatatlanul szeparatisztikus tendenciájú) törvényt: „És ha őfölsége nem fogná szankcionálni határozatunkat, egyik vagy másik minisztérium leléphetne ugyan, de törvény nem lenne és így katona sem, pedig nekünk védelemre van szükségünk."

163 Palóczy ezzel szemben (osztva Nyáry Pál egyszerű érvelését, miszerint „nem a 163 Idézi (az országgyűlési vita kitűnő ismertetésével együtt) pl.: Urban, 1986. 539-541. p.