Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

ben. Mészáros Lázár honvédelmi törvényjavaslatát a képviselőház augusztus 16-án kezdte újra tárgyalni, melyben a miniszter lényegében fent kívánta tartani az egységes cs.kir. hadsereg koncepcióját.

160 Ezt sok képviselő már csak azért is támadás alá vette, mert az osztrák hadi jelképek és a német vezényleti nyelv fenntartását általában a nemzeti mozgalmat sértő javaslatoknak tartották. Az osztályok központi bizottmánya a magyar nyelv és jelképek mellett foglalt állást. Augusztus 17-én a legtöbb vitára okot adó indítvány Pálffy János nevéhez fűződik, aki határozottan, de nem elsőként követelte a hadsereg „teljesen magyar lábra állítását". A vitában részint ezt értelmezték a hozzászólók, részint a hadsereg jellegével kapcsolatos nézeteknek adtak hangot, melynek azonban komoly politikai töltete is volt, nevezetesen, hogy mennyire szakadjon el a magyar katonaság a Habsburg cs.kir. hadseregtől. Palóczy a Mészáros-féle javaslattal szemben a központi bizottmányt támogatta, úgy vélte, a magyar nemzeti hadsereg megteremtése egyenes következménye a július 11-i nagy Kossuth-beszéd nyomán keletkezett nemzeti lelkesedésnek,

161 illetve az akkor elfogadott 200 ezer újoncra és 42 milliós adó kivetésére vonatkozó határozatnak. Palóczy - jó szónoki fogással - erre az eseményre való hivatkozással kezdte felszólalását: „Oly nemzet, mely így cselekszik, nem halhat meg, élni fog örökké, s íme, kevés napok múlva ott vagyunk, hogy setétség borul a napra, oly setétség, hogy ha azokat elfogadjuk, amiket a hadügyminiszter úr élőnkbe terjeszteni szíves volt, és amelyekre minden reményem ellen sok pártolókat talál, ha az törvénybe megy, mit ne adjon Isten, akkor írjuk be naplóba és históriába azt, hogy ti, hazámfiai, midőn olvassátok július 11-nek nagy történetét, ne bámuljátok, ne magasztaljátok azt, mert csak tréfa, hirtelen fellobbant és elmúlt lángocska volt."

162 Majd széleskörű történelmi ismeretei alapján hevesen tiltakozott Mészáros azon felfogása ellen, hogy a német vezényleti nyelv a hadseregben szolgáló különféle etnikumok közötti áthidaló megoldás lenne, és nemzeti sérelemnek minősítette a kétfejű sasos címer tervezetét, mondván: „ilyen zászló alá a magyart szoktatni nem engedhetjük", már csak azért sem, mert az orosz cári címerállat szintén a kétfejű sas volt. (Ugyanilyen megfontolásból érvelt a magyar nemzeti karakter160 A törvényjavaslatot, a hozzá kapcsolódó irományokat és a magyar hadseregről elfogadott 1848/23. tc. szövegét ld.: Beér-Csizmadia, 1954. 561-574. p. 161 Kossuth híres beszédét legutóbb ld. pl.: Katona (szerk.) 1994. 88-111. p. stb. i« Beszédét ld.: PLBI. 78-83. p.