Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

nagyszerű politikai fordulat új rendében a katolikus egyházat, mely már az előbbi országgyűléseken sokszor ostromnak volt kitéve, valamely nagyobb veszély ne érje. Ők ellentállási vagy visszahatási irányban hatni a március 3-a óta megindult eseményekre éppen nem kívántak, mivel magok is átlátták, hogy az egyház érdekei csak úgy lesznek megmenthetők, ha ezen új kormányformában azon álláspontot keresik, mely az egyház önállóságát [...] biztosítandja."

137 A megfogalmazás nagyon is körültekintő (hiszen óhatatlanul azt sugallja, hogy március 3-a, vagyis Kossuth valóban nagy hatású felirati javaslata

138 előtt próbáltak „visszahatást" gyakorolni), de üzenetei egyértelműek: a polgári átalakulást, mint kész tényt kell tudomásul venni, és annyit őrizni meg az egyház kiváltságaiból, 1848 előtti állásaiból, amennyit az új körülmények között egyáltalán lehetséges; a megfogalmazódó vallásügyi vagy az egyházra is vonatkozó törvényeket annyira „visszafogni", amennyire módjukban áll.

139 Fogarasy például így folytatta idézett gondolatait: „Alig voltak a magyar hon katolikus püspökeinek s az alsó táblánál ülő egyházi rendnek az előbbi országgyűlésen terhesebb napjai azoknál, melyek folyó évi március és ápril hónapokban Pozsonyban, a berekesztésig lefolytak. A gond és óvatosság minden féltékenységeivel kelle őrködniök a religio s egyház legszentebb érdekei mellett; s majd föláldozó odaengedéssel megelőzni a vihart, melynek közeledését sejdítették, majd [...] védeni az egyház szabadságát azon beavatkozások ellen, melyek az újabb vallási törvény szövegében rejlettek."

140 A Fogarasy által készített emlékirat egyébként gyakorlatilag tele van az „események parancsoló hatalmának" való engedelmességre, a „fönnforgó súlyos körülményekre", a „klérusra nehezedő erkölcsi kényszerítésre" utaló, a polgári átalakulással szemben a hagyományos egyházi értékrendből minél többet megőrizni akaró tudósítással illetve érveléssel. Fenti elemzésünk szempontjából kulcsfontosságú például, hogy a jórészt általános elveket rögzítő 1848/20. tc.-ről értesülve a püspökök aggodalma „nem kis mértékben" növekedett, „minthogy amabban az 137 Fogarasy, 1848. 30. p. 13« Ld. pl.: Katona (szerk.), 1994. 12-27. p. 139 Nem egyszer említette például, hogy katolikus álláspont szerint az 1848-as szabadság kivívása nem tekinthető jogszerűnek, utóbbi alatt ugyanis csak a feudális, nemesi alkotmány által biztosított kiváltságokat értette stb. Fogarasy, 1848. IV. p. wo Fogarasy, 1848. 31. p. (Az említett törvény az 1848/20. tc. volt.)