Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

tos egyházi álláspont, valamint a kormány részéről az egyházi vezetéssel való kompromisszumkeresés gyökere nyilván abban kereshető, hogy a katolikus püspöki kar a reformkorban és különösen annak utolsó szakaszában nem a polgári átalakulás szorgalmazói, hanem annak legfeljebb tudomásul vevői közé tartozott. A püspökök és a vezető egyházi személyiségek 1848 elején egyáltalán nem akarták, sőt akadályozni igyekeztek az egyház feudális kiváltságait, társadalmipolitikai pozícióit átalakító polgári fordulatot, de tény, hogy 1848 áprilisa után őszintén kifejezésre juttatták a változások tudomásul vételét, a megváltozott rendszerbe való beletörődésüket, továbbá abba való beilleszkedésük és a Batthyány-kormánnyal való együttműködésük készségét.

134 Mindennek illusztrálására csupán két idézetet hoznánk fel. Hogy a püspöki kar 1848 március elején mennyire nem az áprilisi törvényekben megvalósult átalakulás programjának elfogadtatására készült, idézhetjük például Rimely Mihály pannonhalmi főapát maga számára írt feljegyzéseit, aki például március 14-én az országgyűlési küldöttség által másnap Bécsbe vitt felirati javaslat fedőlapján ilyen megjegyzést tett: „Rettenetes nap volt ez, és a magyar Constitutionak

135 halálnapja/' Nagyon mélyen elítélte például a közteherviselés kossuthi programját és az egész rendszerváltást „a gyilkosokkal ellátott tömeg" által kényszerített eredménynek nevezte

136 stb. Továbbá hogy mennyire kényszeredett volt a püspöki kar részéről a „korszellem" nyomásának való engedelmesség, jól mutatják az utolsó rendi országgyűlés alatt tartott püspökkari értekezleteken született gondolatok és határozatok. Ezek kitűnő összefoglalója, az egyház változatlan helyét már korábban is a polgárosodás viszonyai között kereső Fogarasy Mihály c. püspök például így értékelt: „Midőn az ápril hó 11-én bevégzett, új korszakot képző magyar országgyűlés a politikai átalakulás azon sarkpontjára lépett, honnan a legújabb, e hon alkotmányos formáját megváltoztató [...] törvények kifejlettek, az országgyűlésen jelen lévő püspököknek és alsó táblai egyháziaknak arra kelle fordítani minden gondosságukat, hogy a lemben készült, a forrásértékű adatok mellett inkább keletkezésük korára, mint állam és egyház 1848-49-es viszonyára vonatkozó történeti szintézisek: Meszlényi, 1928.; Andics, 1949. A csak egyházi felszólalókat idéző, az iskolaügyi vitát meglehetősen elfogultan ismertető cikkek közül ld. még: Mérő, 1947. stb. 134 Ld. erről legutóbb pl.: Sarnyai, 1998. 135 Constitutio = alkotmány. 136 Ld. minderre: Rimely-iratok, 1848. VIII. cs.