Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

illeszkedett a magyar polgári átalakulás megalapozásának eszmerendszerébe. Másrészt nem mély protestantizmusából fakadt ez a meggyőződés (mint láttuk, a közös iskolák kérdésében sem osztotta egyértelműen saját egyháza egyes „hivatalos" nézeteit), hanem éppen a felekezeti egyenjogúság és a vallások békés egymás mellett élése elveit látta veszélyeztetve a jezsuita rend visszatelepítése, illetve az általa képviselt szellemiség katolikus egyházon belüli térhódítása által. A reformkorban a vegyes házasságok kapcsán kibontakozott vita tétje is az egyén szabadságjogainak sérelme volt, melyet a katolikus egyház merev intoleranciája fenyegetett, ezért is vállalhatta fel az egész reformellenzék az azzal szembeni állásfoglalást - felekezeti korlátokra való tekintet nélkül. Palóczy jezsuita-ellenességének is abban rejlett a gyökere, hogy joggal látta veszélyeztetettnek a felekezeti egyenjogúság polgári elveit az egy helyen „Loyola Ignác rókabőrű fiainak" nevezett szerzetesrend tevékenységétől, melyet a kizárólag katolikus egyházi (tehát távolról sem magyar nemzeti) érdekek mindenáron való megvalósításával, a mások szempontjait sajátjának megvalósításáért lesöprő intoleranciával azonosított. (Utóbbit fejezte ki a Palóczy által gyakran idézett, s a jezsuitáknak tulajdonított „a cél szentesíti az eszközt" közmondás.) Palóczy ezen a téren is vállalta a konfliktust a katolikus egyházzal, s mindig vigyázott, hogy törekvéseivel ne sértse az azt alkotó hívek vallási érzéseit, hanem csupán az abból kiinduló, s a polgári illetve nemzeti értékrenddel ellentétes folyamatok meggátlását segítse elő. Az valóban más kérdés, hogy a régebbi katolikus történetírás a szabadelvű törekvésekkel szemben a „nyolcszázados kultúrmunka" lerombolására tett kísérletként, a „vakhit és a tudatos félrevezetés" megnyilatkozásaként értékelte az 1848-as vallásügyi vitát.

132 Hogy a fenti oktatáspolitikai viták hátterét, lényegét még jobban megérthessük - valóban a teljesség igénye nélkül - szükséges néhány általános megjegyzést tenni az állam és az egyház viszonyának 1848as alakulására, anélkül, hogy ezúttal értelemszerűen a kérdés részletes feldolgozására vállalkozhatnánk.

133 A közös iskolákkal kapcsola132 Meszlényi, 1928.132. p. 133 Megjegyezzük, az egyházak 1848-1849-es szerepvállalásának széleskörű feltárása, kritikai szemléletű feldolgozása, sőt a források átfogó feltárása történetírásunknak máig egyik adóssága. Eddig két önálló monográfia foglalkozott a kérdéssel, és mondhatjuk, mindkettő meglehetősen elfogult, prekoncepcionális szel-