Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

dósító szerint a kormánypárt elkötelezett hívei Eötvös távollétében elbizonytalanodtak, és csak a radikálisok „jezsuita pártfogó!" bekia­bálásai hatására „nehezen állingtak fel" helyükről, mintha „harapó­fogóval" kellene felrángatni őket. Rámutatott az eset kapcsán arra a radikálisok által gyakran észrevételezni vélt esetre, hogy a miniszte­rek távollétében a képviselők többsége (mint a Batthyány-kormány elkötelezett híve) elbizonytalanodott szavazatának leadását illető­en. 127 A jezsuita-kérdés - előzőeknél mérsékeltebb - ismertetését ol­vashatjuk a kormánypárti Kossuth Hírlapjában 128 stb. Palóczy, kortársainak többségéhez hasonlóan, a későbbiekben sem tudta a polgári Magyarországgal összeegyeztetni a jezsuiták működését és az általuk képviselt szellemiséget, valamint azt, hogy a katolikus egyház újra nyíltan felvállalja egykor már feloszlatott szer­zetesrendjének ügyét. Feltételezhetjük például, hogy 1848 végén a nemzetgyűlés Európa népeihez intézett kiáltvány-tervezetében az ő javaslatára bélyegezték meg „szabadságölő, majd erőszakos, majd lassan emésztő mérgű jezsuita osztrák politika"-ként a Habsburg-ház tevékenységét. 129 Palóczy 1849 májusában egy, Batthyány Kázmér külügyminiszter felkérésére írt, az európai politikai viszonyokat elemző emlékiratában már a „világ szemetei"-ként bélyegezte meg a jezsuitákat, amiért azoknak egyértelmű köze volt az 1845-1847 kö­zötti svájci polgárháborúhoz, vagy az olasz tartományok belső for­rongásához. (Mind Svájcból, mind 1848 januárjában a Nápolyi király­ságból a győztes polgári erők egyik első intézkedése volt a jezsuita rend kiűzetése. 130 Ennek kapcsán a jezsuitaellenességet csak fokozta, hogy a Habsburg-udvar nyíltan támogatta például a Svájcból kiűzött jezsuitákat, tovább fokozva a hazai liberálisok ellenszenvét. 131 ) Kérdés, hogyan mérlegeljük ezek után Palóczynak a jezsuita renddel kapcsolatos (mai szemmel nézve kétségtelenül radikális) né­zeteit. Először is tény, hogy saját korában távolról sem volt meggyő­ződése szokatlanul szélsőséges, hanem jezsuita-ellenessége pontosan 127 Márczius Tizenötödike, 1848. 122. sz. (augusztus 4.) 490. p. A miniszterek ország­gyűlési üléseken történő részvételéről Id.: Urbán, 1986. 503-504. p. ÍM Kossuth Hírlapja, 1848. 33. sz. (augusztus 8.) 148. p. 1 29 Beér-Csizmadia, 1954. 700. p. Csak az egyházi felső vezetés ítélte el élesen ezt a fajta szóhasználatot, ld. pl. a pannonhalmi főapát vonatkozó megjegyzéseit: Rimely­iratok, 1848. X. cs. 46. sz. 130 Ld. minderről: PLBI. 207-209. p. isi Ld. pl.: Religio és Nevelés, 1848.1. 3. sz. (január 9.) 24. p.

Next

/
Thumbnails
Contents