Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

miszerint Magyarországon törvény nem tiltotta ki a rendet, Palóczy azzal válaszolt, hogy Mária Terézia a placetum hatálya alatt hirdette ki az 1773-as feloszlató bullát, de ha csak ez a probléma, akkor hozzuk meg most a jezsuitákat örökre „elimináltató" jogszabályt - javasolta. Záborszky Alajos képviselő óvatosabb volt, s „mivel a jezsuitákat sem arcukról, sem nevükről, mert azt, mikor megfészkelik magukat, rendesen eltagadják, megismerni nem lehet", a mindenkori kultusztárca szigorú felügyeletét javasolta a magántanítók munkájának engedélyezésekor. A minisztérium általános, szoros felügyeletének elve (melyet Kazinczy Gábor képviselt) továbbá Palóczy jezsuitaellenes cikkely-javaslata nem állt szorosan ellentétben egymással, s bár többen Kazinczyt pártolták, és felesleges óvatoskodásnak minősítették a szerzetesrendek törvényes kitiltását, végül Palóczy javaslatát is jóváhagyta a honatyák túlnyomó többsége, mely így 4. (új) §-ként került az első magyar népiskolai törvénybe. Palóczy szövege így hangzott: „A kormánynak felügyelése a magán tanítóintézetekre is kiterjed, különben pedig az 1773 óta Magyarországban s kapcsolt részeiben tettleg eltörlött szerzetesek magántanítók sem lehetnek." A Kazinczy indítványával megelégedők is (pl. Ghyczy Kálmán) hangsúlyozták, hogy távol áll tőlük a jezsuitákhoz hasonló szerzetesrendek kezébe adni az oktatást. Ludvigh János képviselő azért nem akarta a törvényben megemlíteni az eltörölt szerzeteseket, mert annak „következése az volna, hogy a mostan fennálló törvények mintegy törvényesíttetnének", vagyis kilátásba helyezte azok működésének esetleges felülvizsgálatát is. (Szacsvay Imre képviselő éppen augusztus 10-én nyújtott be - tárgyalás alá már nem vett - radikális törvényjavaslatot az egyházi szerzetekről.

121 Megjegyezzük továbbá, hogy a szerzetesrendek felszámolása - a bencések, mint Eötvös szerint „a nemzettel összeforrt", és tudományos munkára azért „alkalmas" rend kivételével - amúgy is szerepelt a kultusztárca programjában,

122 legfeljebb a miniszter egyelőre tartózkodott annak az országgyűlés nyilvánossága elé tárásától.) Nem véletlen, hogy a korabeli katolikus megnyilatkozások hoszszan és kitartóan érveltek a szerzetesrendek társadalmi hasznossága és „nemzeti" elkötelezettsége mellett. Ld. például egy hosszabb cikkben, valósággal győzködve az olvasót: „Jóakaratú emberek! Higgyé121 Ld. pl. Zeller, 1894. 189-190. p.; Beér-Csizmadia, 1954. 663. p. stb. 122 Ld. erről: Meszlényi, 1928. 134-135. p.