Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

egyébként mérsékelt és Madarász Lászlóval gyakran politikai konfliktusba keveredő Kazinczy Gábor teljesen egyetértett a „flamingók" vezérével, sőt tovább is ment annak javaslatán, kijelentve, hogy „helyeslem azt, mit Madarász képviselőtársunk előhozott, hogy a szerzetesek s oly eszmék ne jöjjenek a törvénybe, melyek általában az állománnyal

120 meg nem egyeztethetők." Kazinczy az állam szoros felügyeletét akarta kimondatni, az őt követő Irinyi József - Franciaország példájára hivatkozva, ahol éppen a magántanítás kiskapuját kihasználva szivárogtak be a jezsuiták az oktatásba - a törvény szövegének további szigorítását, egyértelmű, határozott megfogalmazását indítványozta. Palóczy őt követően kapott szót, és indítványa ezúttal is egyből a vita középpontjába került. „A jezsuiták ellen mindenesetre óvást kell tenni" - hangsúlyozta, és kifejtette, hogy a jezsuitákkal kapcsolatban nem áll a liberalizmus hagyományos érve (melyre egyébként egyesek, például Csiky Sándor egri képviselő hivatkoztak), nevezetesen, hogy a szülőknek joga eldönteni, kikkel taníttatják gyermeküket, s ha éppen a jezsuiták mellett döntenek, az ő iskoláikba is írathassák azokat. A jezsuita rend esetén az iskolai oktatás nem cél, hanem eszköz, hangsúlyozta Palóczy általános helyesléstől kísérve, a szerzetesek fő törekvése pedig, hogy egy országban hatalmi befolyást szerezzenek (a jövő nemzedékek nevelése feletti felügyelet megszerzése mellett ezért is választatják magukat előszeretettel uralkodók gyóntatójául), ami miatt „látjuk, hogy mindenütt ki kellett takarodniuk, hogy sehol a világon nem volt maradandó helyük." Palóczy javaslata ezért úgy szólt, hogy „az 1773. év óta az országban és kapcsolt részekben tettleg eltörlött szerzetesek magántanítók nem lehetnek." Véleményét teljesen osztotta a későbbi békepárt tagja, Szunyogh Rudolf, és a radikalizmussal szintén nem vádolható (hamarosan külföldre távozó) Trefort Ágoston is, utóbbi a jezsuitákat veszélyesség szempontjából egy kalap alá vette a kommunistákkal, akik ellen hasonló okokból kívánt megelőző rendszabályokat. Pap Zsigmond képviselő már jobban árnyalta véleményét, de azt ő is előrebocsátotta, hogy „úgy hiszem, nincs egyetlen egy sem, ki azt kívánná, hogy oly szerzetesek, mint hajdan a jezsuiták voltak, az országba jöjjenek, s itt tanításra alkalmaztassanak." O elegendőnek vélte, hogy a „veszedelmes elveket" valló szerzetesrendet intézményesen ki kell tiltani az országból. Pázmándy házelnök észrevételére, 120 Állomány = állam.