Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)
FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)
egy róla az országgyűlés előtt készült jellemrajz is kiemelte, hogy Palóczy „a Szentírásban és a papok, különösen a jezsuiták ellen írt munkákban" feltűnően járatos. 118 A reformkorban és 1848-49-ben a mérsékeltnek tekinthető politikusoktól (pl. Széchenyi) a radikálisokig ugyanis gyakorlatilag a polgári átalakulás hívei egységesen ki nem állhatták a jezsuitákat, a magyarországi egyházpolitikai konfliktusok hátterében, a katolikus egyház kiváltságaihoz való merev ragaszkodásában, esetenként eszközökben nem válogató közéleti tevékenységében a jezsuita szerzeteseket vagy az általuk képviselt szellemiséget vélték felfedezni. (A jezsuita rend 1814-es helyreállítása, majd ausztriai betelepítése után a katolikus egyház szerette volna hazánkban is újra engedélyezni a működésüket. Az 1839-40-es országgyűlésen megfogalmazódott egy törvényjavaslat, mely megtiltotta volna, hogy az országgyűlés beleegyezése nélkül új rend települjön meg Magyarországon, mely egyértelműen a jezsuiták kitiltásával volt egyenértékű. Az 1840-es években a jezsuita rend elleni ellenzéki mozgalom egyik fő alakja Palóczy László volt. 119 ) A szerzetesekkel szembeni ellenszenv 1848-ra odáig fajult, hogy a „jezsuita" kifejezésnek teljesen háttérbe szorult a vallási tartalma, gyakorlatilag az eszközökben nem válogató, elvtelen, képmutató politikai magatartás szinonimája lett. Az egyetlen politikai erő, mely a visszatelepítésüket szorgalmazta, a katolikus egyház felső vezetése volt, s gyakran nem is titkolták, hogy e törekvésük mögött nem csak vallási-erkölcsi megfontolások, hanem kifejezetten egyházpolitikai indíték (a reformellenzék által fenyegetett hatalmi pozícióik féltése) is állott. 1848. augusztus 4-én az elemi iskolai törvényjavaslat 3. §-ának vitájakor először Madarász László kért szót. (Az idézett paragrafus a magániskolák állításának jogát és állami felügyeletének elvét mondta ki.) Madarász megjegyzése: „Nevezetes észrevételem van a házi tanításra nézve. Ki kellene mondani a háznak, hogy oly egyének, kik a haza által be nem fogadott szerzetekből vannak, magános tanítók sem lehetnek, különben a legtágabb utat nyitjuk, hogy a jezsuiták befészkelhessék magukat." Az az érdekes eset fordult elő, hogy az us Radical Lap, 1848. 29. sz. (július 7.) 116. p. 119 Ld. erről: Petrnch, 1992. 82-97. p.; Fazekas Csaba: A szerzetesrendek közéleti szerepének megítélése a reformkorban, különös tekintettel a jezsuitákra. In: Történelmi Szemle, 1998. (megjelenés előtt); konkrétan Palóczy szerepére a jezsuitavitában: Fazekas Csaba: Palóczy László és a jezsuita rend visszatelepítésének kérdése a reformkorban. (Kézirat)
