Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

tatlanul következhet a liberalizmus által tisztelt egyéni szabadságjogokkal való visszaélés, konkrétan a felekezeti gyűlölködés lehetősége), s nem volt ellensége az egyházak nyilvános és minél szélesebb körű működésének, csupán a vallás társadalmi szerepének logikus újraértékelését szorgalmazta. A polgárosodással egyszerűen nem tartotta összeegyeztethetőnek, hogy éppen az oktatás területén maradjanak fenn a középkorban kialakult, korszerűtlen struktúrák.

78 Palóczy (akit megítélésünk szerint jogosan jellemzett egy sajtóhír olyan politikusként, akinek „a liberalizmus összenőtt lelkével"

79

) az egyházak elsőrendű feladatkörébe a nép szellemi igényeinek kielégítését, továbbá az erkölcsi példaadást sorolta, s úgy vélte, hogy a felnövekvő generációk elsősorban nem valamely felekezet, hanem egy nemzeti illetőleg állampolgári közösség tagjai lesznek, s ennek megfelelően az iskolai oktatás biztosítása nem az egyházak, hanem az állam feladata lesz. Az egész iskolaügyi vita gyökerét illetően úgy is fogalmazhatunk, hogy az 1848/20. tc. 3. §-a lényegében nem volt más, mint vagyoni téren egyenes következménye illetőleg követelménye a felekezeti egyenjogúság és viszonosság liberális alapelvének, amelyet Palóczyék késedelem nélkül megvalósítani, a kormányzat pedig későbbre halasztani, illetve tompítani igyekezett, elsősorban a cikkelyben lévő óhatatlan „szekularizációs implikációk" miatt.

80 Mindennek árnyalásához nem árt továbbá megjegyezni, hogy az idézett áprilisi törvénycikkely végrehajtására (az egyházi és iskolai szükségek „közálladalmi költségekből" való fedezésének megvalósítására) nemcsak 1848-ban, hanem a későbbiekben soha nem került sor. Palóczy többször hangoztatta, hogy nem az egyházak nyilvános, közéleti szerepvállalása és azoknak az emberekre gyakorolt erkölcsiszellemi befolyása ellen tiltakozik, hanem az ellen, hogy a polgári értékrenddel ellentétes módon az egyházak hatalmi eszközöket (például az iskolai oktatásban rejlő erőt) használják céljaik eléréséhez. Jól tudta és helyeselte, hogy - Horváth Mihály kölcsönzött szavaival „az egyház bölcsejétől fogva sírjáig átöleli a polgárt, s életének minden viszonyaiban nemcsak lelkileg vezeti, hanem külsőleg is meghatározott cselekvéseket szab elébe."

81 Az „ősz borsodi bajnok" Palóczy szavainak kétségtelenül hitelt adtak, hogy maga is nemcsak 78 Ld. erről részletesen pl.: Bényei, 1994. 368-379. p. 79 Radical Lap, 1848. 29. sz. (július 7.) 116. p. so Csorba, 1991. 2. r. 15. p. sí Vö. Horváth (1986) 371. p.