Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

amikor a radikális lapok arról cikkeztek, hogy a törvényjavaslatot „Eötvös József Hám János hercegprímással együtt komponálta."

75

) Palóczy és elvbarátai ugyanis távolról sem voltak az egyháznak, mint intézménynek vagy a vallásosságnak, mint alapvető' emberi szabadságjognak ellenségei. (Még a radikálisok tábora sem tűnik teljesen egységesnek e kérdésben, Palóczy ugyanis soha nem képviselt Madarász egyházellenes kirohanásaihoz hasonló nézeteket, sokkal inkább a megfontolt érvelés alapján szorgalmazta állam és egyház elválasztása e következó'nek vélt lépését.) Utalva Szabad György bevezetőnkben említett három pontjára, meg kell állapítanunk, hogy a „közös iskola" programja 1848 nyarán logikusan számíthatott az áprilisban megalapozott polgári átalakulás szerves következményének, a megkezdett, de be nem fejezett polgári szemléletű egyházpolitika keretei kialakításának. (Kossuth később maga is úgy nyilatkozott, hogy az 1848/20. tc.-nek - bár szerencsére felszámolta „az »uralkodo vallas« borzasztó eszméjét" - megvoltak a kiegészítésre váró fogyatkozásai, melyeket azonban „nem téves nézetek s nem is az idő rövidsége" okozott,

76 hanem olyan politikai megfontolások, melyek mérsékelt szempontú törvény elfogadását sugallták 1848 márciusa második felében, s amelyet ilyen értelemben joggal tartott erénynek az utókor.

77

) A felekezeti iskolarendszer változatlanul hagyása (pontosabban arra - Pázmándy augusztus 9-i javaslata alapján - kiskapu biztosítása) egyfajta visszalépésnek tűnik az állam és az egyház új típusú viszonyát megelőlegező áprilisi törvénycikkelyekhez képest. Nem gondoljuk tehát, hogy Palóczy „átesett volna a ló túlsó oldalára", és javaslata elhamarkodott radikalizmusból táplálkozott volna. Mint láttuk, egyrészt a közös iskola elméleti megalapozása már a XVIII. század végén megtörtént, a felvilágosult gondolat felelevenítése lényegében következett a liberalizmus szellemi természetéből. Továbbá Palóczy - éppen hosszú történelmi tapasztalatból - úgy vélte, hogy a vallási ideológiával átszőtt oktatás nem lehet a nemzet egészének érdeke (hiszen egyes vallási világnézetek elsajátításából óhavényhozástól az egyház „még kevesebbjét várhatott, mint kimúlt elődjétől. Azt semmi esetre sem, hogy mentalitásának kedvezni fog. Annál kevésbé, mert a rendi gyűlés egyháziatlan politikáját nemcsak örökölte, hanem egyenesen a felső fokra emelte." Meszlényi, 1928. 127. p. 75 A Márczius Tizenötödike cikkét idézi: Komlósi, 1988. 362. p.; vö. Hajdú, 1933. 243. p. 7o KU. VIII. 335. p. 77 Vö. Csorba, 1991. 2. r. 15. p.