Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

tehát a törvényhozás, hogy őket ettől megfossza?" Az iskolaügyi vita ezen a ponton már nem is csupán aktuálpolitikai kérdésekről folyt, hanem a liberalizmus korlátainak és tartalmának értelmezéséről. Klauzál után Pálffy alelnök arról tájékoztatott, hogy még 28-an iratkoztak fel szólásra, a terjedelmes vita megelőzésére azonban közölte, hogy Palóczy után Pázmándy és Madarász kaphat szót, azután pedig helyesebb volna szavazásra bocsátani a tárgyat. Hármójuk hosszú beszédében lényegében új elemet nem vonultattak fel, csupán összefoglalták korábbi gondolatmenetüket, s mindezt elméleti síkon, illetve az aktuális helyzetnek megfelelő érvekkel igyekeztek alátámasztani. Palóczy beszéde ismét szónoki remekműre sikeredett,

59 szavai végén arra igyekezett ráirányítani a figyelmet, hogy a kormány egy már megszavazott törvényjavaslatot utólag akar érdekeinek megfelelően módosíttatni és ez - ha helyreállítja a kormány tekintélyét csökkenti a törvényhozásét: „Nem untatlak benneteket tovább, nemzeti képviselők, csak egyre figyelmeztetlek, vigyázzatok, nehogy valahogy elfogadjátok a komáromi módosítást [Pázmándy komáromi képviselő volt], ennek rossz hatása és következése lenne a nép erkölcsére. Mire van legtöbb szüksége minden törvényhozásnak? Arra, hogy a népet belenevelje és beleszoktassa a meghozott törvény iránti tiszteletbe. Ha ezen tisztelet nincs a népben, ha 300 ezer törvénycikket fogunk is rakásra hozni, semmi hatása sem lesz. Márpedig mit tesz ezen módosítás? Az van a tegnapi végzésben, hogy közös iskolák állíttassanak státusköltségen. Ez bizonyosan nagy hatást és benyomást okoz, megijednek tőle, a második módosítás pedig azt teszi, akárhogy cifrázzuk is a dolgot: ne ijedjetek meg az 1. §-tól, hiszen az csak tréfa, könnyen ki lehet azt játszani, nevessétek ki azt. Akkor nekiszokik a nép, hogy a törvényhozás csak tréfált." Pázmándy még hosszabb beszédbe fogott és sorra vette Madarász László illetve Palóczy László érveit, nem egyszer csípős gúnnyal próbálva meg eltéríteni híveiket a közös iskola eszméjétől: „Egyébiránt Madarász úr igen nagy és szép szavakat mondott a katolikus klérus szupremáciája ellen, azt állítván, hogy az iskolákat ezentúl is a papok kezeiben akarjuk hagyni. Sajnálom, hogy követ úr indítványomat nagyobb figyelemre nem méltatá." Vagy Palóczy ellen: „Kérdem én az érdemes követ urat, ha gyermekkorában József császár kényszerített közös rendszerének bukását csakhamar megérte, miért akar most öregségéV PLBI. 72-77. p.