Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

vény értelmében mindenkinek kellett volna fizetni, Pázmándy most ennek visszafordítására törekedett. 8-án ugyanis amellett szavazott a többség, hogy az állam csak a közös iskolákat finanszírozza, az egyháziakét nem, Pázmándy pedig utóbbiak esetében fenntartotta volna a korábbi rendszert.) Szavaiból azonban egyértelműen kitűnt, hogy a politikai indíttatású manővernek két alapvető célja volt: a kormány tekintélyén esett csorba kiköszörülése illetve a történelmi egyházak megnyugtatása, bizalmatlanságuk eloszlatása. Az ismét terjedelmessé fajuló vitában a radikális álláspontot Madarász László fejtette ki bőven, elsősorban arra irányította rá a figyelmet, hogy a kormány törekvése veszélyes precedenst teremthet a későbbiekre nézve, miszerint az országgyűlés által hozott törvényt utólag érdekeinek megfelelően felülvizsgáltathatja. Bónis Sámuel ezúttal Pázmándyhoz pártolt, hangoztatva, hogy a javaslat nem ellentétes a 8-i határozattal. Zsembery Imre ezt határozottan cáfolta, és a radikálisok közül felháborodottan tiltakoztak a kormány manővere ellen Nyáry Pál, Perczel Mór és Pap Pál képviselők. Hogy mennyire az egész kormány tekintélye lett a tét, jól mutatta, hogy szót kértek Deák Ferenc és Klauzál Gábor miniszterek is. Deák az egész kormány szócsövének szerepében először leszögezte, hogy az állam által fenntartott közös iskola rendszerét alapvetően elhibázottnak tartja, másrészt pedig azzal érvelt, hogy véleménye szerint a közös iskolába kényszerített különböző felekezetű lakosság között nagyobb a súrlódások veszélye, mintha külön iskolákba járnak.

57 Deák érvelésének taktikus jellege mellett szólt, hogy ugyanakkor ő is egyértelműen állami jellegűnek minősítette például az iskolafenntartásra fordított katolikus alapítványokat.

58 Röviden érdemes felidézni Klauzál Palóczyt cáfolni szándékozó hosszú beszédének részleteit is: „Minden embernek tisztelem lángeszét, s igen örvendek, ha a mindennapiságon felül emelkedve teremt magának gyönyörű mennyet, hol minden ember egyérzésű és egyállású testvér lesz, ám mindamellett, hogy annak elérésére, mit nehezen érhetünk el, lehet működni, nem szabad elfelejteni a jelent, s mindazon tényezőt, melyből a hon áll, senkit legszentebb érdekeiben nem szabad megszorítani. Hiszem, hogy vannak a hazának olyan polgárai, kik abban lámák különös dolgot [...], hogy maguk a vallásfelekezetek kívánnak maguknak iskolákat felállítani, miképpen teheti 57 Ld. Ferenczi, 1904. 158-159. p.; Kónxji (szert), 1886. 58 Ld. erről pl. Sőtér, 1967. 241. p. stb.