Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

kat pártolta - óvatosságra intett amiatt, mert a klérus szerinte heves ellenakciókat fog indítani nevelési monopóliumának megnyirbálása miatt, és ezzel a törvényhozás csak lehetőséget adna a katolikus papságnak a „legroppantabb agitációra", mint mondta: „Eddig a római katolikusoknál egyedül a klérust illette az oktatás, most a klérus egyenesen ki van zárva. Képzelje valaki, hogy az reakció nélkül maradjon, képzelje, hogy a klérus úgy odadobja, mit századokon át gyakorolt?" Buday is osztotta Eötvös aggodalmát a közös iskola rendszerének - szerintük - kényszerítő jelleggel történő bevezetése ellen: „Azt mondom másodszor, a törvényhozásnak egyik szélsőségből a másikba ugorni, normális állapotban vétek, forradalmi állapotban lehetséges, de az mindig megbosszulja magát." Szélsőségesnek nevezte azt a véleményt, hogy katolikus gyermek protestáns iskolába kelljen járnia. A másnap, 8-án folytatódó vitában Palóczy nem kért szót, a felszólalások azonban az ő korábban pontosan megfogalmazott, egyértelmű gondolatait visszhangozták, illetve próbálták cáfolni.

51 A hozzászólók közül kiemelkedtek Madarász László helyenként indulatos megnyilatkozásai, aki szerint az állam és egyház, ezzel együtt pedig vallás és iskola egyértelmű szétválasztása az 1848/20. tc.-ben megtörtént,

52 ezért a felekezetek (elsősorban a katolikus főpapság) részéről esetlegesen megmutatkozó ellenakcióktól nem kell tartani, sőt azok ellen az államnak kötelessége felvenni a küzdelmet. Élesen kikelt az ellen, hogy a jövő nemzedékek nevelésére a püspöki kar („mely a felsőházban a haza érdekei mellett soha fel nem szólalt, 1791 óta csak vak eszköze volt a bécsi kamarillának, és mely Metternichnek és Apponyinak minden füttyentésére táncolt") befolyással bírhasson. Karika János képviselő nagy tisztelettel adózott Palóczy „régi tapasztalásainak és históriai tudományának", de a közös iskolának „halálos ellensége" marad, mert azt a protestánsok évszázados iskolaállítási szabadsága elleni támadásnak tekintette, hiszen - mint mondta - a protestáns szellemiség hordozója csak az oktatás lehet. Hozzá csatlakozva ellenezte a közös iskola eszméjét - ezúttal meglehetősen erőtlenül - az ismertebb politikusok közül Bezerédy István, és az engedőleges törvényszöveg mellett foglalt állást Széchenyi Ist51 Közlöny, 1848. 63. sz. (augusztus 11.) 301-305. p. 52 Ez ebben az értelmezésben nyilvánvaló túlzásnak tekinthető, a törvény szövege ugyanis a szeparációt illetően nem tartalmaz ilyen irányú megfogalmazást.