Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

FAZEKAS CSABA Az első népképviseleti országgyűlés történetéből Palóczy László beszédei és képviselői indítványai (1848. július-december)

mindnyájan tudják, hogy az iskolának egyformán viselik költségeit, s mindenki gondoskodik magáról, s nem biztatja magát azzal, hogy más fizet helyette. És igazságosan lesz az adó kivetve, s a státus sem lesz zaklatva a követelésekkel, mint különben." Az engedőleges (permisszív) törvényjavaslatot azért ítélte el, mert nem következik belőle a törvényhozás által megjeleníteni kívánt pozitív szándék. Beszédének végén (egyre emelkedettebb hangon) az áprilisi törvényekre emlékeztette képviselőtársait, mondván, hogy az csak a kezdetet jelölte ki, de mindent el nem végezhetett. Palóczy a polgári átalakulás folyamatának következetes végigvitelére, s abban a következő állomásnak: az egyházak oktatási monopóliumának megtörésére szólított fel: „Népképviselők! A múlt országgyűlésen ütött az alkotmány és hazánk boldogságának órája, de nem ütött még tizenkettőt, delet még nem ütött. Menjünk előre, menjünk azon alapon, melyet a múlt diéta élőnkbe adott Ariadné-fonal gyanánt. Ha most a közös iskolákat meg nem alapítjuk, ugyan mit mond reánk a jelen- s az utókor? Az arisztokrata követekből állott diéta oly erős lépésekkel ment elő a haza boldogságának kivívásában s az maga eszközölt annyit, mennyit nem tett a többi diéta, mióta Árpád a Szer pusztáján megtartotta az első diétát. De mindent el nem végezhetett. Hát mi nem követhetjük lépéseiket, hanem a »csak«, »de«, »mindazonaltal« szavaktól megijedve hátramegyünk? Nemzeti képviselők! Bármi legyen akár a miniszteriális, akár a központi választmány javaslatában, meglesz a közös iskola, meg kell annak lenni! Csak ez az út és mód, hogy közöttünk a még gyermekkorától a testvér és atyafi szeretet megerősíttessék." Szavait a felekezeti viszálykodást megszüntető „egy akol és egy pásztor" bibliai példázatával,

50 mint a közös iskola egyik lehetséges (természetes szimbolikusan értelmezett) eredményével zárta, amelyet a „a Hegel filozófiája által felvilágosított XIX. század" egyik alapkövetelményének nevezett. Palóczyra hivatkozva Kállay Ödön is úgy vélte, hogy „a testvériségnek nagyobb emeltyűje egyáltalában nem lehet, mint a közös iskola." Egyetértett azzal, hogy ha „akadna oly fanatikus, ki külön iskolát akarna felállítani, megtehesse, de azért a közös iskolák költségeire szintúgy adakozzék." Buday Endre zajongással és helyenként nevetéssel fogadott ellenvéleménye szerint a magyar társadalom még nem érett a felekezetektől független iskolák befogadására. Továbbá - bár ő maga is a Mujszerhez hasonló papo50 Ld.: János evangéliuma 10,16.