Tanulmányok és források az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéhez (Miskolc, 1998)

STIPTA ISTVÁN Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben

ekkor megindult történelmi folyamat határozta meg a radikális államszervezeti reformok elmaradásának okait is. II. József előremutató rendelkezéseinek csak egy része élt tovább a nemesi világ újraéledése után. Az 1790/1791. évi törvényhozás az uralkodó és a rendi gyűlés közötti kiegyezés eredményeként 18, a jogélet szabályozását érintő törvényt alkotott. Ezek közül néhány törvényesítette a II. József által végrehajtott kisebb reformokat, másik része hatálytalanította a Novus Ordo intézkedéseit. Egészen 1848 - ig érvényes elvi rendelkezést hozott az 1790:12. tc, amely kizárta az igazságszolgáltatási szervezet törvényen kívüli megváltoztatását, a bírósági szervezet pátensekkel, uralkodói rendeletekkel történő módosítását. Az 1791:39. tc. a Mohács óta Pozsonyban működő királyi kúria székhelyét Pestre tette át. Az előző korszak előremutató rendelkezéseit rögzítették azok a törvények, amelyek a protestánsok válópereit elbíráló bíróságokra vonatkoztak. A bírósági reorganizáció ezen a téren azt jelentette, hogy visszaállt a katolikus és görögkeleti egyház ítélkező fórumainak bírósági jogköre. Az 1791:26. tc. arról is rendelkezett, hogy ezután a protestánsok házassági (bontó) pereiben újra a világi bíróságok (királyi kúria, vármegyék, szabadkerületek, városok) dönthettek. A protestánsok egyébként korábban sem rendelkeztek elkülönült egyházi bírói szervezettel. Az ekkor hozott szabályozás egészen 1894-ig hatályban maradt. A tágabb értelemben vett reformkor első évében hozott törvények közül fontos rendelkezéseket tartalmazott az 1791:43. tc. is. II. József felvilágosult szellemű bírósági reformja szerint az első fokú bírói ítélet ellen rendi állástól függetlenül lehetett jogorvoslattal élni. A fellebbezési fórumok az első fokú döntést hozó bírói szervek fölé rendelt állami bíróságok voltak, amelyek tényleges jogorvoslatot biztosíthattak. A rendelkezés a korabeli viszonyok között haladó volt, a jogbiztonság igénye mellett a törvény előtti egyenlőség elvének is megfelelt. II. Lipót és a korabeli magyar rendi gyűlés ezt az intézkedést nem változtatta meg. A tárgybeli törvény is biztosította a fellebbezés jogát. Az első fokú ítélet ellen a nem nemesek is fordulhattak a királyi táblához, ha a büntetés halál, három évi rabság vagy egyszerre kimérendő száz bot illetve korbácsütés volt. Szinte 1848 szellemében született az a rendelkezés is, amely szerint az ország összes pallosjogú fórumától a királyi kúriához lehetett fellebbezni. Ez alól egyedül a jász-kunok esetében volt kivétel, akiknek ügyeiben a nádori főtörvényszék ítélt. Ez a rendelkezés a rendi partikularizmus szellemében