Rácz Imre: Adács. A római katolikus templom, a plébánia és a népoktatás története (Miskolc, 1998)

AZ ADÁCSI EGYHÁZ

Az iskolaszék 1915. február 7-i gyűlésén a plébános „két tanterem felállításáért úgy az iskolaszéknek, mint a képviselőtestületnek áldozatkészségéért az egyház nevében háláját és köszönetét tolmácsolja. Megígéri, hogy a tantestület az ő vezetése alatt mindent el fog követni, hogy ezen áldozatkészség jutalmául a község ifjúságát hazafias és vallásos nevelésben úgy fogják vezetni, hogy az Heves vármegyében példányszerű legyen. Emlékezteti az elnök az iskolaszéket arra is, hogy már régebben bejelentette, miszerint azon sajnálatos körülmény megszűntetése végett, hogy eddig az iskolások a vasár- és ünnepnapi istentiszteletről úgyszólván ki voltak parancsolva — a hívek túlzsúfoltsága miatt - ő az egyházi hatóságtól a kétszeri misézésre kér engedélyt, hogy így a tanuló ifjúság tanítóik vezetése alatt minden vasár- és ünnepnap a kismisén jelenlévén, ott éneklésekkel, s buzgó szentmise hallgatással az Anyaszentegyház parancsának eleget tegyenek. Ez meg is történt, mert minden vasár- és ünnepnap reggel 8 órakor úgynevezett diákmise mondatik, melyen a tanulóifjúság énekel."

38 Míg idehaza a lelkek békés építése folyik, az alatt magyar véreink a harctereken küzdenek és ontják vérüket. Községünkből 453 férfit szólított fegyverbe a haza. Ezek közül 55-en hősi halált haltak a frontokon. Nevüket a templom falában elhelyezett márványtáblán örökítette meg a hálás utókor. 1919 szeptemberében a Főpásztor kisegítői küld a plébániára, Péczeli Imre személyében, aki 1920. július végéig marad nálunk, amikor innen Makiárra távozik. Utóda Kollár Viktor lett, de csak rövid időre, mert október végén, még az évben eldisponálták. A háború után a község lélekszáma állandóan növekszik. Emiatt nagy a lakásínség. Az egyházközség vezetősége 38 Az iskolaszék 1915. február 7-én tartott gyűlésének jegyzőkönyve. Adácsi Pléb. Levéltár.