Rácz Imre: Adács. A római katolikus templom, a plébánia és a népoktatás története (Miskolc, 1998)

SZILÁNKOK

férfi lakosság pusztult, tehát nem túlozunk, ha a nők számát 100-ra vesszük. A kettő együtt: 185. Ezzel a lélekszámmal Adács akkoriban Heves megye legnépesebb községei közé tartozott. Eger, Gyöngyös, Pásztó, Hatvan és Heves után csak Pata és Csány előzte meg; az előbbi 128, az utóbbi pedig 124-es férfi lakossággal. A többi Heves megyei község mind kisebb. (Ez utóbbi számokat, természetesen, - ki kell egészíteni a nők számával.) A nevek felsorolása azért is érdekes, mert a ma élők közül sokan, mint leszármazottak, őseikre ismernek az egyes személynevekben. (A ma is meglevőket aláhúztam a felsorolásban.) Némelyek közülük az idők folyamán változáson mentek keresztül, mint Peterd (Péter), Linár (Lénárt), Tod (Tóth), Hannus (Hannos); talán a Busa-ból lett a ma is használt „Basa" ragadványnév a Kiss-család mellékneveként. A török hivatalnok azt is feljegyezte, ha papot, vagy „deákot" (írástudó embert) talált a faluban. Ok voltak abban az időben a község vezetői. Adácson azonban nem talált egyet sem. A méhkasok után darabonkint 2 pénzegységet kellett fizetni. Az e címen kivetett összegből arra következtethetünk, hogy ez időben Adácson valakinek 5 méhkasa volt. A Gyöngyös környéki falvak must-adót is tartoztak fizetni. Nálunk ez a tétel hiányzik, tehát határainkban akkoriban nem volt szőlőművelés. Más községekkel összehasonlítva, Adács sertés-adója a jelentősebbek közé tartozik. Ez arra vall, hogy népünk intenzíven foglalkozott a sertéstenyésztéssel. Malma keresett volt a környéken. Oly jól jövedelmezett, hogy még a török kincstár is megirigyelte és rátette a kezét. Másutt az ilyen egykerekű, kis vízimalmokat meghagyták a tulajdonos kezelésében és csak évi 25-50 akcse adót követeltek utána. Természetesen csak az olyan malmokat vonták kincstári kezelésbe, amelyekből bőséges hasznot reméltek.