Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)

ismerhetjük meg a maguk valóságában és nem valamely későbbi interpretáción keresztül. Országgyűlési beszédeiben, kisebb-nagyobb irományaiban visszatükröződnek az ülésteremtől távoli csataterek eseményei, sőt az egész Európát megrázkódtató, Petőfi által is nyomatékosan, végig betűvel kiírt „hajnalcsillag", Ezernyolcszáznegyvennyolcz eszméi. Palóczy és kortársai megnyilatkozásait olvasva ugyanakkor tudatosítani tudjuk magunkban: a kor vezető személyiségei is emberek (sőt: politikusok) voltak, a maguk hibáival, gyengeségeikkel, számunkra olykor nehezen értelmezhető politikai és személyes konfliktusaikkal, de talán így tudnak közelebb kerülni a rájuk emlékezni akaró utókorhoz. Jelen gyűjtemény egyben - szándékaink szerint - első darabja egy három kötetre tervezett sorozatnak, mely Palóczy László összegyűjtött beszédeit és írásait tartalmazza. Közéleti tevékenysége különböző színtereinek megfelelően szeretnénk sajtó alá rendezni elsősorban a reformországgyüléseken tartott beszédeit, általa fogalmazott feliratokat, üzeneteket (illetve azoknak bőséges válogatását) valamint a Borsod megyei tisztviselői karrierje során keletkezett dokumentumokat (a vármegye közgyűlésein tartott beszédeit, hivatali iratait stb.); a miskolci református egyházközség és iskola vezetőjeként készített levelezését, irományait; költeményeit; a nevesebb kortársakkal (például Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, Kossuth Lajos stb.) és kevésbé ismert személyiségekkel folytatott kiterjedt magánlevelezését stb. Mindezt egy átfogó, nem csupán a személyiségre, hanem a működésének hátterét biztosító korszakok (napóleoni háborúk időszaka, reformkor, 1848^49, önkényuralom kora) adalékait összefogó Palóczy-életrajzzal kívánjuk kiegészíteni, mely úgy tűnik, amúgy is történetírásunk régi adóssága.

2 Bár több méltatója is szorgalmazta korábban iratainak felkutatását, ez azóta sem történt meg. A kutatást nehezíti, hogy Palóczy László hagyatéka 2 Palóczy László első életrajzát Szendrei János századfordulón készült, nagyszabású Miskolc története tartalmazza, az azóta készült méltatások sokáig nem nagyon léptek túl ennek megállapításain. Szendrei, 1911. 231-250. p. Vö. pl.: Kerekes Lajos: Palóczy László élete és munkássága. In: Borsodi Szemle, 1962. 2. sz. 53-58. p. Sajátos forrásanyag, a bécsi titkosrendőrség jelentései alapján méltatta Palóczy reformországgyüléseken mutatott tevékenységét: Takáts Sándor: Emlékezés Palóczy Lászlóra. In: Budapesti Szemle, 1933. 228. köt. 662. sz. 15-37. p. illetve: OSzKK. Fol. Hung. 2189. sz. (Ugyanez rövidebb formában: Takáts Sándor: A jó öreg Palóczyról. In: Budapesti Hírlap, 1931. szeptember 11.) Nagyszabású, ám több pontatlan illetve téves adatot rögzítő, és ezért nehézkesen használható kéziratos anyaggyűjtés: Thurzó Nagy László: Palóczy László. Kézirat, l-m. köt. [Bp., 1968] RFMK, HGy. 920 T51. sz., illetve: HOM HTD 73.229.1-3. sz. Jelentősebb kísérlet a Palóczyra való méltó megemlékezésre csak az 1983-ban, születésének 200. évfordulóján Miskolcon rendezett ünnepség, illetve konferencia nyomán történt. Erre vonatkozóan rendkívül alapos (csak helyenként kissé felületes életrajzi adatokat is tartalmazó) kéziratok: HOM HTD 88.272.1. sz.; 85.24.2. sz. illetve: Sárospataki Kollégium Nagykönyvtára, Kézirattár. Kt. d.7135. sz. Az évfordulóra megjelent kitűnő méltatások: Seresné Szegofi Anna: Palóczy László, 1783-1861. Miskolc, 1983. [minikönyv]; Kilián István: „Kézben fegyverrel, harcon elesni dicső" Palóczy László költészetéről, születésének 200. évfordulóján. In: Napjaink, 1983. 10. sz. 36-39. p. A Palóczy-kutatásban fontos állomás volt Ruszoly József kitűnő összefoglalása, mely egyben Palóczy 1848-49-es szereplésének is a korábbiaknál jóval tartalmasabb áttekintése: Ruszoly, 1992. <S