Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

1. Beszédek

ben semmit nem hallottam újat, mit már öt nap alatt nem hallottam volna, csak más szavakkal volt elmondva, de a dolog mindegy volt. Először azoknak felelek, kik új eszmét támasztottak, hogy halasszuk el a dolgot, nem tudom, mikorra. Nem tudom, micsoda opínióban állunk az ország színe előtt, hogy midőn öt napig vitatkozunk valamiről, azt ki merjük ereszteni kezeink közül. Semmi dicséretest nem fog rólunk mondani a közvélemény. Ne sürgessék az urak oly nagyon a halasztást, mert kénytelen volnék azon eszmére jönni, hogy a minisztériumban nincsen egyetértés. Ha az oktatási miniszter úr eleinte úgy szólott volna, hogy fontosabb tárgyak is lévén, most mellőzzük ezen törvényt, mert ingerültséget szülhet, talán én is megegyeztem volna benne. De a miniszter úr maga szólított fel bennünket, hogy hozzunk törvényt ezen tárgyban, mert neki alapelvek kellenek, melyek nyomán részletes javaslatot fog beadni. A dolgot tehát ö indította meg, és azt mondottuk, igazsága van, s beavatkoztunk a dologba. Ezt ő vissza nem vonhatja, mert az ö kívánságára ereszkedtünk bele. Egyébként, mi az argumentumokat illeti, melyek felhozattak, megvallom, tisztelem a szólókat, argumentumaikat, de némely részét azoknak az ember, miután sokat járt a diétákon, előre könyv nélkül tudja. Háromra hullanak vissza az argumentumok. Amint Horatius mondja, „Odi profanum vulgus",

79 mindig csak azt mondják, hogy a nép éretlen, tudatlan, nincs értelme, neveljük lassan, lassan, majd megérik egyszer. Ezt mindig így hallottam. 1 832ben urbáriumot akartunk csinálni, azt mondották, nem érett meg a nép arra, aztán büntetőtörvény csinálása végett küldettünk ki, s mikor beadtuk, előjött az esküdtszék eszméje,

80 s több ilyen eszmék, azt mondották, hogy erre sem érett meg a nép, előhoztuk, hogy meg kell a parasztnak adni az emberiség jogait, embert kell belőle csinálni, azt mondották, hohó, nagy ugrás lesz egyszerre érni kell neki, és egyszerre az 1848-i diéta nekimegyen s nem gondolván a sok sápítozással, felszabadítja a népet, megad neki mindent, és a haza boldog, szerencsés. [Felkiáltás: csak lesz!] Azt mondotta, hajói jut eszembe, Drágos képviselőtársunk, csak várjunk, hiszen a nép általlátva hasznát, lassan-lassan megérik, s kiegyenlítteti ez magában. Bizonyossá teszem a követ urat s mindenkit, ki vele egy hitben van, ha valaki azt várja, hogy a nép, melyet úgy nevezünk, és egy vallást sem véve ki, minden vallásbeli népnek klérusa maga fogja a törvényhozásnak bejelenteni, hogy megértünk már, és kiegyenlítettük a nagy kérdést közöttünk, hozzatok tehát törvényt, hogy legyen közös iskola, mondom, ha azt kérdi valaki, mikor történik ez, azt felelem neki, hogy az örökkévalóság után Pontosan: „Odi profanum vulgus et arceo!" Horatius: Ódák harmadik könyve, I. óda, 1. sor. Bede Anna fordításában: „Gyűlöllek aljnép! Hagyd el e szent utat!" Horatius (1961) 180-181. p. Ld. erről a 61. p., 47. sz. jegyzethez írtakat. A büntetőtörvénykönyv készítésére egyébként az 1839-40. évi országgyűlés egy bizottságot küldött ki, hogy a következő országgyűlésre átfogó büntetőkódex-tervezetet dolgozzon ki. Ennek Palóczy is tagja lett. Ld. pl.: MT. 1836-1868. 90-91. p. A témáról Id.: Both Ödön: Küzdelem az eskiidtbíráskodás bevezetésére Magyarországon a reformkorban és az 1848. április 29-i esküdtszéki rendelet. Szeged. 1960. (Acta Universitatis Szegcdiensis. Acta juridica et politica, 7/1); Horváth Tibor: Szemere Bertalan és a reformkor büntetőjogi gondolkodása. In: Ruszoly (szerk.), 1991. 137-148. p.; az esküdtszékekre vonatkozóan egykorúan: Szalay László: A büntető eljárásról, különös tekintettel az esküdtszékekre. Pesten. 1841. stb Vö. 220. jegyzet.