Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

1. Beszédek

nézeteit visszhangozták hivatkozva is azokra. Karika János képviselő, mint mondta, Palóczy „személye régi tapasztalásai és históriai tudománya iránt oly nagy tisztelettel viseltetik ", de a közös iskolának halálos ellensége marad, mert azt a protestantizmus elleni támadásnak tekinti, hiszen a protestáns szellemiség hordozója csak az oktatás lehet. Madarász László terjedelmes beszédben érvelt a közös iskola mielőbbi megvalósítása és a katolikus egyház szupremáciájának megtörése érdekében, és ekkor szavai ténylegesen a korábban győztesen kikerülő többségi szavazók felháborodását tükrözték, melyek igazságát indulatosságuk ellenére sem vitatta senki. Ld. pl.: „a magyarországi főpapság, mely a felsőházban a haza érdekei mellett soha fel nem szólalt, 1791 óta csak vak eszköze volt a bécsi kamarillának, és mely Metternichnek és Apponyinak minden flitytyentésére táncolt".

78 Ezen a vitanapon zajlott le a nevezetes szavazás, amely megbuktatta Eötvös előterjesztését és az állami pénzen állítandó közös iskolák rendszere mellett foglalt állást. Másnap a folyatódó vitákból érezhető volt, hogy az iskolákkal kapcsolatos kérdés sokkal inkább a kormány fennmaradásával és irányvonalával kapcsolatos politikai üggyé vált. Klauzál Gábor miniszter például hosszasan érvelt amellett, hogy a közös iskola ügyének a kormányzat szerinti megoldása nem jelenti a felekezeti (elsősorban: katolikus) érdekek kiszolgálását, hanem a józan középutat a két szélső vélemény között. A kormány Pázmándy Dénes képviselőházi elnök javaslata alapján egy olyan módosító indítványt kívánt elfogadtatni, mely kimondja községenként felekezeti iskolák állítását is, ha a felekezet többsége azt kívánja. (A javaslat nyilvánvalóan kihúzta volna a talajt a korábban elfogadott törvény alól.) Az ülést levezető Pálffy János alelnök közölte, hogy bár sokan jelentkeztek még szólásra, Palóczyt követően két indítványt hallgatnak meg, a Pázmándyét és Madarász Lászlóét, majd újra szavazásra bocsátják a kérdést. Palóczy beszédében a korábbi határozat fenntartására buzdította képvisel őt ár s ait: Tisztelt nemzeti képviselők! A mai nap esete újra megtanított arra, hogy valamint a csatatereknek, úgy a diétáknak is megvan a maguk stratégiája. Keservesen esik az embernek, mikor valami előtte igen fontos és kedves ügynek kivívásában elhull és levoksolják. Sokszor megesett ez rajtam, és talán máskor is megesik. A mai eset minek a példája? Tegnap 86 levoksoltatván, ma megújítja a csatát 180 ellen, és küzdeni akar a többség ellen. Maga rendén van ez? Általában csak azt mondom a 181 többségnek, ha az általa tegnap kivívott győzelmet ki hagyná csikartatni a kezei közül, nem érdemel szánakozást, megérdemli sorsát. Ma mégis valami újat hallottam volna, de az igazságügyminiszternek talpraesett logikája és magasztalással hallott beszédén Közlöny, 1848. 63. sz. (augusztus 11.) 301-305. p.