Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
1. Beszédek
titkot nem csináltak a levélből, hanem azt be is mutatták a megye alispánjának, s visszafeleltek Rajaőicnak, hogy ők ezen felhívást kárhoztatják, s számot se tartsanak reájuk, mert ők hűséges magyar polgárok akarnak maradni. [Éljenzés.] Ezt az ő becsületükre meg kell mondanom, de azt nem tudjuk, hol olvassák alattomban Rajaőicnak iratát. Én tehát azt kívánom, hogy a karlovici érseknek egyházi hatóságát a magyar földön levő minden eklézsiára nézve a ház függessze fel vagy pedig kasszálja. Palóczy beszédére többen reflektáltak. A következő felszólalók közül Glavina Lajos Zala megye egyik leginkább érintett (csáktornyai) kerületének képviselőjeként megerősítette a Palóczy által elmondottakat, abban jelölve meg a fő veszélyt, hogy a muraközi horvátokat ténylegesen a zágrábi püspök irányítja. Elpanaszolta, hogy már a korábbi országgyűlésen is megyéje hiába kérte az ezúttal Palóczy által indítványozottakat. Besze János és Pap Zsigmond képviselők melegen támogatták Palóczyt, utóbbi hangsúlyozta, hogy Nagyváradon az ottani görögkeleti vallású lakosság körében valósággal megismétlődött a miskolci eset. Velük szemben Eötvös József kultuszminiszter arra mutatott rá, hogy a kormánybiztosi jelentés szerint a muraközi katolikus papok készek együttműködni a magyarokkal,^ ennek ellenére lényegében ő is méltányosnak ítélte a magyar részről megfogalmazott követelést és ígéretet tett arra, hogy (mint hozzátette: „Magyarország régi kívánságát ismerve") intézkedni fog. hangsúlyozta azonban, hogy törvényes előírás alapján egyházi kérdésekben csak az „illetőfelekezet meghallgatásával" lehetséges az intézkedés ^ Rajacic tevékenységét egyébként Eötvös már korábban is megpróbálta korlátozni, váltott ki tetszést, saguna püspök vezetésével szerették volna megteremteni egyházuk autonómiáját. Vö. Spira, 1980. 173-175. p. stb. (Önálló román ortodox egyházi szervezet elismerésére csak 1864-ben került sor. Balogh-Gergely, 1996. 97. p.) A miskolci görögökre ld. többek között; Szendrei, 1911. 400-402. p.; Horváth Béla: A görögkeleti templom építésének története. In: A miskolci Hermann Ottó Múzeum Közleményei, 3. Miskolc, 1956. 61-67. p.; Dobrossy István Veres László: a miskolci görög kereskedötársulat tevékenysége a 19. század elején. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 15. Miskolc, 1976. 29-41. p.; Horváth Rita: A Borsod vármegyei görög kereskedők összeírása. In: Levéltári Évkönyv, IX. Miskolc, 1997. 134-164. p. stb. Palóczy beszámolója helytálló, a miskolci görögöknek a helyi hatóságokkal valóban kiegyensúlyozott kapcsolata alakult ki, a reformkorra ld. pl.: BAZmL. IV.A.501/e. 1181/1845., 1347/1846. sz. stb., illetve 1848-ra: IV.B.601/b. 347/1848. 1532/1848. sz. 18 A muraközi horvátok magyarbarátságával kapcsolatban érdekességképpen megjegyezzük, hogy az ő köreikben is széleskörű, Horvátországból folytatott ellenagitációt figyelhetünk meg. Egy „Dráváninneni horvátok" aláírású kiáltvány például hosszan ecsetelte a muraköziek Horvátország iránti elkötelezettségének szükségességét, a magyarok veszélyes és jogsértőnek vélt nacionalizmusát, és arra szólította fel a címzetteket, hogy járuljanak a zágrábi szábor elé, kérjék térségük Zala megyétől való elcsatolását és Várasd megyével való egyesítését, egyfajta „minden horvát egy államban"-típusú ideológia jegyében. A muraközieket bujtogató magyarellenes kiáltvány fordítása: MOL. H 147. 9. dob. 19 Egész pontosan ezt az elvet az 1848/20. tc. 3. §. mondja ki a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeinek megállapítását célzó eljárásokkal, az azt gyakorlatban megvalósító törvény kidolgozásával kapcsolatban.
