Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
örökített szavakkal tartalmilag megegyezően nyilatkozott volna. Beszédéből itt csak egy körülményre hívjuk még fel a figyelmet. Nyilvánvaló volt, hogy Kossuth tájékoztatása alapján Palóczy bejelentette a temesvári kudarcot, valamint azt, hogy „a haza menthetetlenül veszve van", 129 s felhívta a képviselők figyelmét a rendelkezésre álló, emigrációba vezető útvonalakra. Mintha nem is vette volna fel a viszonyok nyomasztó súlyát, megfogalmazott még egy nagyon jelentős elvet, melyet bizonyára megint csak nem mástól, hanem saját helyzetértékeléséből merített. Kijelentette, hogy az országgyűlést továbbra sem oszlatták fel, nincs vége, nem fejezték be az elkezdett munkát, hanem „minden jogaink fenntartása mellett" a nemzet képviselői bizonytalan ideig felfüggesztik tanácskozásaikat. Annak hangsúlyozása, hogy kizárólag a katonai túlerőnek engedve tettek így, a szuverenitás iránti igény egyértelmű kinyilatkoztatása, a legitim magyar törvényhozás iránti elkötelezettség megnyilvánulása, s jóllehet szimbolikusnál nem több, de mégis nagyon sokatmondó cselekedet, amely talán „civil" párhuzama lehet Görgey azon gesztusának, hogy Világosnál az oroszok és nem az osztrákok előtt tette le a fegyvert, jelezve, hogy kik voltak a legyőzőink és kiktől nem szenvedtünk vereséget. (Hasonló nézetet képviselt Aradon az elmeneküléssel szemben érvelő Nyáry is, mondván, hogy micsoda szégyen lenne, ha a nemzet képviselőit a kukoricásban fogdosnák össze. 130 ) De az egymástól zokogva búcsúzó, ölelkező képviselők leírhatatlan látványa is megörökítésre méltó, Palóczy maga is érzelmeivel küzdött beszéde alatt. Aradi cselekedetei mindemellett szándékaitól függetlenül is szimbolikusak lettek: Pesten 1848 júliusában ö köszöntötte a nemzet képviselőit, Aradon ő búcsúzott el tőlük - mindkét alkalommal felkavarva az érzelmeket, zsúfolásig töltött karzatok előtt. 7.1849-1850: újra Miskolcon, majd Pesten Ruszoly József gyakran idézett tanulmánya, 131 melyet Palóczy 1850-es védöiratához készített, jól összefoglalta az „ősz bajnok"-kal Világos után történteket, alábbiakban csupán ezt egészítenénk ki. Palóczy a bukás után egy ideig Gyulán bujdosott, de bizonyára nem neki való volt ez az életmód, mert nem vállalta túl hosszú ideig, illetve lehet, hogy a lebukását akarta így megelőzni. Visszament hát Aradra, ahol feladta magát a cs.kir. táborparancsnokságnál, majd útlevelet kért és hazatért Miskolcra, ahol vejénél, Dominkovits Lajosnál húzta meg magát. Tudta, hogy a perbefogást nem kerülheti el, ezért beteg129 Megjegyzés: Deák István egyébként kitünö monográfiája azt állítja, hogy Palóczy bejelentette Kossuth lemondását és Görgey kinevezését. Ez azonban nem telel meg a valóságnak, Palóczy - bár tény, hogy ismertette a helyzet kilátástalanságát - beszédében mindezt nem említette, már csak azért sem, mert Kossuth délután 2-kor írta alá lemondó levelét, az országgyűlés ülése pedig délelőtt volt. Deák, 1994. 338. p. Vö. Katona (szerk.), 1994. 497. p.; Horváth (1986) 393-395. p. 130 Mikszáth, 1954. 168. p. 131 Ruszoly, 1992. A védőirathoz Id. XIII. sz. illusztráció.
