Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

3. Függelék. A kérvényi bizottsághoz benyújtott folyamodványokból

tordai tömlöcben tartják már hónapok óta, miért nem adja az arisztokrácia kezébe a fiát, aki Oláhországba menekült. Bűnhődjön a bűnös, csak nem ártatlanul, és nem a szülők gyermekeikért!!! Ha Kossuth és elvbarátai tisztán tudnák az itteni történteket a népszabadságérti annyi küzdelmeik után, szívrepesztő bánatukban meg kellene halniuk! De hasztalan jajdul föl az erdélyi nép! mert a minisztériumot is körülvette az arisztokrácia, körül annak balinformációi, s nem tárhatja ki szívét a nép keserves panaszainak, nem addig, míg meg nem látja, hogy az erdélyi arisztokrácia máris elkészítette a magyar nemzet sírját! ! Márpedig még az Isten is meg kell, hogy büntesse az olyan kormányt, mely [a] nép bizalmával visszaél, és azt kihallgatni nem akarja! Kísértsük meg ennek is lehető okát. Igen sokan azt hiszik, hogy a minisztérium fonák politikája, ha nem is szükségeli, de elnézi az efféle tényeket, minden más emberen elkövethetni, aki nem akar magyar lenni. Ha az Isten csak egy nemzetet teremt vala, s nem szerété, hogy több nyelven is imádják őt, akkor bizonyosan csak a magyar nemzetet teremte, és csakis egyedül a magyar nyelvet hagyja a föld népeinek, de miután látjuk, hogy egészen másképp történt, vajon a románok-e annak az oka, és vajon nem kell-e magunkat alávetnők az Isten rendelkezésének? A pesti liberális pártnak - a miniszteri tagoknak - szent a célja, amennyiben mindenáron a népet szabaddá akarja tenni, mert átlátja, hogy a nemzet, melynek rabszolgái a kebelében vannak, ő maga is rabszolga, átlátja, hogy nem egyéb egy odvas fánál, mely utóbb egészen elrohad; de később ez a becsületes párt is eltéved, és azt hiszi, hogy a magyar nemzet nagy, erős és szabad nem lehet, ha a nálánál kétszerte több nemzeteket nem fogja meg amalgamizálni. Az erdélyi liberalizmus pedig csak ez utóbbit foglalja magában, amit egész életén keresztül tanúsított. 0 nem szabad polgárokat, nem népszupremáciát óhajt, vagy akar, de azt igen, hogy az egész világ magyar vagy tán éppen székely legyen! A nemzetiség, melyet a nemzet neve és nyelve tart fenn - a nemzet élete. Aki engedi magát kivetkőztetni abból, kivetkőzik az életből. S vajon a rác és horvátokkali egyetérthetésünk fölbántásának nem az volt-e az első oka, hogy ezelőtt 12 évvel a magyar nemzet a horvát nyakába akarta vetni a nyelvét, ennek kedve ellenére?

39 Vajon nem azóta kezdődtek-e az egyenetlenségek, melyek idővel annyira megsokasodtak, hogy most őket az alacsony kamarilla alkotmányos szabadságunk ellen eszközül föl tudja használni? És vajon nem így történhet-e a román néppel is? Erdélyben eddigelé mindenki oskolát végzett, megmagyarosodott, magyarrá lett, és ha a magyarok ezer román fiatalt tanítattak volna évenként, minden évben ugyanannyi román magyarrá lett vala, de a fösvény arisztokrácia ezt nem tevé! Ld. erről az 1.10. sz. dokumentumhoz írtakat.