Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

3. Függelék. A kérvényi bizottsághoz benyújtott folyamodványokból

És most mit akarnak? A Zápolya idejéig fennálló szabad román nemzetet, midőn a nemzetek közti jogegyenlőséget kimondották, nem nemzetnek, hanem csak népfajnak akarják tekinteni? avval mentegetőzvén, hogy ha a román nemzetet elösmerik, akkor el kell, hogy ösmerjék a tót, német, zsidó és a többi nemzetiségeket, de könyörgünk: melyiknek ezek közül biztosítja a história is a nemzetiségét? S kérdjük, ki számára vívta ki a szabadságot, jogegyenlőséget és testvériséget a magyar nemzet? Mindenki azt feleli, hogy e hon minden polgárai számára, és ha igen, kérdem, mit kíván a magyar nemzet a románoktól, hogy ők is élvezhessék ezen jogokat? A román vagyonát, sőt életét is kész feláldozni, mert az tehetségében van, ha tetszik elfogadni. De a nemzetiséget, melyet az istenség iránti hálaérzetből, mely ezt adá neki polgári jogokért föl nem áldozhatja, amellett, hogy ezt tehetni nincs szabadságában, annyival inkább se, hogy a história is biztosítja ezt nekie, habár több derék magyarok a magyar nemzet becsülete rovására még ezt is meghazudtolni elég vakmerők! Hát, kérdem, kik választották az erdélyi vajdákat? Münster Sebestyén Cosmographiájában

40 azt mondja: „Reges Hungáriáé multo tempore gubernarunt Transylvaniam per subordinatum illuc provincialem praefectum, quern lingua sua vocaverunt Vajvodam is autem eligi consvevit a tribus linguis Seculis, Valachis et Theutonibus, eratque locumtenens Regis, quim et quidam eorum ad Regiam venerum dignitatem, id quod pater e Corvino Mathia" - hát kik voltak azok a valachusok, akik a székelyekkel és németekkel egyetemben választották a vajdát? A haza veszélyben van! Értsük meg egymást: A magyar király azt mondja: „a magyar minisztérium gondoskodand, hogy nemzetiségtök elösmertetvén, törvényileg biztosíttassék" (június 23-án adott válaszában). A nádor, a minisztérium ezt megígérte. Szemere belügyminiszter úr azt mondotta, hogy e két nemzet virágozhatik egymás mellett, ugyanezt írja Dósa hírlapilag, amikor feláll Kossuth pénzügyminiszter úr, és Murgujt nem ösmeri kapitánynak,

41 mert oláh, és ha magyar lön, már főispán lenne népszerűségéért. Székely pedig hírlapilag írja, hogy akármit csináljanak az oláhok, mégis a magyarok alatt lesznek. Jelentős, kísérőszövegekkel ellátott térképgyűjtemény, kiadását ld. pl.: Münster, Sebastianus: Cosmographey. Amsterdam, 1628. stb. Eftimie Murgu ügyvéd, lugosi képviselő, a magyarországi román nemzeti mozgalom jelentős alakja. Június 27-én Krassó megye népe számára Lúgosra gyűlést hirdetett, melyen a szerb fenyegetéssel szemben a románok fegyveres önvédelme mellett foglaltak állást. Nem ismerték el a szerb egyházi hierarchiát, valamint Murgut kikáltották főkapitánynak. Murgu a magyar kormánytól ennek megerősítését kérte, azzal, hogy a „nép szava Isten szava". Kossuth 1848. augusztus 26-án, a román kérdésről tartott nagy beszédében erélyesen utasította cl a kezdeményezést és annak hivatkozási alapját, ld. pl.: „Murgu [...] Magyar- és Erdélyországot nem képviseli, s ha azt arrogálja magának, hogy ö fog szabni törvényt, akkor magának oly hatalmat arrogál, melyet tűrni nem fogunk, egy embernek szava nem a nép szava." Kossuth beszédét Id.: KLÖM XII. 801-805. p.; Katona (szerk.), 1994. 131-136. p.