Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

2. Írások 163

szentesített törvényekből közvetlenül lehetett kikövetkeztetni. Egy szót sem szólt például arról, hogy milyen indítványok fűződtek a nevéhez az országgyűlésben, hogy Debrecenben korelnökségének nemcsak szimbolikus, hanem valós tartalma is volt, nem említi a kegyelmi szék közbírájává történt kinevezését (érthető okból: ez a szerv ugyanis uralkodói felségjogot gyakorolt) stb. Hangsúlyozza továbbá a kényszert és a megfélemlítést, ami miatt nem merték a képviselők elhagyni állásukat, erről nyilván szó sem volt. Aki akarta, könnyen megtehette, hogy minden következmény nélkül elhagyja az országgyűlést, amire számos példa van 1848 októberéből ugyanúgy, mint 1849 első hónapjaiból, a kötelességét elmulasztó képviselőt legfeljebb mandátumától fosztották meg, a Palóczy által ecsetelt életveszélyben soha nem forogtak, legalábbis ezért nem. Jellegzetes az az érvelése is, amellyel az országgyűléshez való hűségét azzal indokolta, hogy így tudták elejét venni egy szélsőséges fordidatnak, már csak azért is, mert a haditörvényszék bírái szemében az is elég szélsőséges magatartás volt, hogy a képviselőház ülésein egyáltalán résztvettek. {Ld. még a bevezető tanulmányt.) A Cs.K. Pesti Kerületi Haditörvényszéknek Védiratom beadására szólítatván fel, azt, a felsőség parancsai iránti minden tisztelettel ugyan, de azon keblemet elborító fájdalomérzéssel teljesítem, hogy íme, én, ki lelkiismeretes meggyőződésem szerint életem hosszúra terjedt pályáján hü alattvaló s jó polgár valék, a balsors csapásaitól oly örvénybe sodortattam, melytől hányattatva arról kell felelnem s magamat igazolnom, vajon tudniillik egy magyar alattvalónak és hazapolgárnak kötelességeit betöltöttem s meg nem szegtem-é? Én határozottan azt hiszem és erősítem, hogy azon kötelességeket meg nem szegtem, és ha valaki tetteimből és magam viseletéből bármit is mondott kötelességek megszegésére magyarázni netalán hajlandó volna is - mielőtt reám kárhoztató ítéletet mondana - hidegvérrel fontolja meg, hogy vannak dolgok - és jelesen az utóbbi nemzeti gyűlésnek történetei és eredményei -, melyek az emberi véges elme általi előleges kiszámítást egyáltalában kikerülték, s mikre nézve azt, hogy mi rejlik a vak fátum titkai alatt, tudni és látni csak úgy és akkor lehetett, ha és amikor a rejtelmes sorsról leránták a fátyolt az idő[ket] vagy a történeteket készített, előállásukat kormányzott, de a be nem avatottak által nem is ismert kezek. Ezeket előrebocsátva úgy vélem, hogy igazolásomat

97 politikai és hivatalos eddig lefolyt életem hű rajza rövid előterjesztésével megteendenem legcélszerűbb. Innen két szó kihúzva: „(tisztán és szerényen)"