Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
2. Írások 163
Hivatalos közpályára 1806-ik esztendőben, és így életem 23-ik évében lépvén Borsod megyében mint becsületbeli tiszti alügyész, majd aljegyző 5, mint 1-ső aljegyző 4, mint főjegyző 24, mint másodalispán 5, s így összesen 38 évekig szolgáltam. Az pedig, hogy minő magam kitüntetésével szolgáltam, Borsod megye közhitelességü jegyzőkönyvének ide rekesztett kivonata ./. úgy hitelesen, mint híven tükrözi. Hivatalos hosszú pályám alatt, felsőségem 98 és a közönség megelégedésének elnyerése lévén legfőbb dicsvágyam, tetteimnek és hivatalos működéseimnek vezérirányt mindég azon tiszta elvek adának, hogy az isteni gondviselés jóságából, egy magyar szabad alkotmánnyal bíró haza polgárának születvén - a királyt és hazát együtt és egyszersmind szeretni, a kettőt egymástól soha külön nem választani, a fejedelmet tisztelni, hazát pedig rendületlenül szeretni kelletik. És ezek lévén politikai és hivatalos működéseimnek közgyűléseken tartott beszédeimből, Borsod megyének általam készített jegyzőkönyveiből és felírásaiból (a legfelsőbb helyek akkori tudására is bátran hivatkozva) kiviláglott alapelvei, s ezekről ismervén engemet a felsőség és haza, polgártársaimnak hozzámi szeretete és bizalma azon, reám nézve fényes eredményt szülék, hogy Borsod megye rendei[től] az 1825/7., 1832/6., 1839/40. és 1843/44. években tartott országgyűlésekre, mint közakarattal választott követ elküldettem, azon mind négy országgyűléseken pedig a Karok és Rendek Táblája által, éspedig 1839/40. és 1843/4-ik [évi] országgyűléseknek mindjárt első napjain szavazás nélküli közfelkiáltással országos jegyzőnek, ezen felül az 1825/7-ik évi országgyűlésen a törvénnyel meghatározott portális összeírást végző, majd az 1839/40. évi országgyűlésen a Büntetőtörvénykönyv megkészítésére rendelt országos választmányoknak tagjává elválasztattam. Temérdek vala a munka, mely mint országos jegyzőnek vállaimon feküdött, de én (szinte bátran hivatkozva az egész ország tudomására) azoknak az utolsó erőlködésig, feszített szorgalommal, hűséggel és tiszta lelkiismerettel eleget tettem. Az ország rendéi nevükben általam felvett izenetek, felírások és minden egyéb iratok nagyobb részint helyben hagyatva köztetszéssel fogadtattak, mert hiszen a királyi felség tiszteletétől s a haza igaz szeretetétől elfogult lélekből és tollból folytak ki azok. Többször megdicsérte vasszorgalmamat és jegyzői ügyességemet az elhunyt nádor, fenséges József főherceg, s különösen meg volt azzal elégedve a felséges udvari fökormány is, melynek habár belérdemileg az (természetesen nem magán nézeteim, hanem az országgyűlési végzetek alapján) általam megkészített országos felírások ottan nem tetszettek is. azoknak szerény és mérséklett tollali szerkesztésük módja iránt azonban jó tetszését és dicséretét még maga az akkori kormányzó miniszter herceg Metternich is (mire, most is élő fö tanúkat nevezhetek ki) gyakrabban nyilvánította. Az említett mind négy országgyűléseken én nem voltam oly különös párt embere, hanem a szó tiszta értelmében követ és országos jegyző voltam. Mint követ Felsőség = értsd: felső hatalom, felettes.
