Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

2. Írások 163

a görögök pedig a legitimus Souverain elleni rebellisek lévén, ők a legitimitás el­vei megsértésével a görögök mellett nem interveniálhatnak, a görögöket sorsukra hagyták. Fájt ez a nemzeteknek, sőt még az oroszoknak is, úgy, hogy Sándor cár­nak 1825ik évben december lső napján Taganrogg városában történt (s mint hír­lik: nem természetes) halála oka a[z] volt, hogy a görögök mellett miért fel nem állott. 69 A végveszély szélén lebegett görögök, utoljára népgyűlést hirdetvén, onnét Angliához folyamodtak, hogy ha csak keresztyéni könyörületességből is, szánja meg őket, s ne hagyja kiirtani a föld színéről. Anglia akkori nagy minisztere. Canning György 70 meghallgatta őket, s okos politikával belehúzván a szövetségbe a francia és orosz kabinélokat is, megkészült Londonban, 1827ik évi július óikán a híres traktátus, melynek alapja a[z] volt, hogy az angol, francia és orosz hatal­masságok, elébb ugyan szelíd módok megpróbálgatásával, azontúl pedig fegyve­res demonstrációval is, interveniáljanak a görögök mellett. Ennek következtében 1825ikben október 20ikán megtörtént a navarini tengeri híres ütközet. 71 Az egyesült angol, francia és orosz hajóhadak, angol admirális, Codbington vezénylete alatt a török és egyiptomi roppant hajóhadat összetörték. 72 Görögország megszabadult, a Metternich-féle abszolút irány felbukott, de felbu­kott sarkelveiben a Heilige Albane is, mert az úgynevezett rebellis görögök mel­lett, s a legitimus Souverainnek mondott török szultán ellen hangolt francia és orosz kabinétok tettleg mutatták meg azt, hogy az elnyomott görög nemzet nem rebellis, és ha rebellis volna is, egy, a szabadságáért harcolt rebellis nemzetfet] a legitimus Souverain, úgymint a török szultán ellen ők is fegyverrel segítették. A navarini ütközet, mint mondám, a Heilige Alliancet, és annak alapelveit sarkuk­ból kiforgatta, s a Heilige Albane már csak kiméra. 4. 1830-ban kitörtek Párizsban a júliusi 3 híres napok, s a franciák Xik Károly királyukat elkergetvén, helyére Orleansi herceg Lajos Fülepet ültették. Az orosz, porosz és osztrák Souverainek azon tettet a legitimitás sérelmének tekintvén, fegyverrel akartak interveniálni a franciák ellen, de az angolok törvényesnek is­mervén a Xik Károly elkergetését s Lajos Fülepet is megismervén francia király­nak, nyíltan kimondották, hogy ők a franciákat nemcsak maguk nem bántják, de más senki által is hántatni nem engedik. így megkészülvén az angol-francia szö­I. Sándor cár 1825. szeptemberében érkezett Taganroggba, ahol november elején (tehát nem decem­berben) 48 éves korában, feltehetően betegségben elhunyt. A fővárostól távoli halála, továbbá az a körülmény, hogy nem sokkal korábban részt vett a saját lelkéért tartott szentmisén, számos men­demondára adott alapot, melyek közül Palóczy csak az egyikre utalt. Mások azt terjesztették pél­dául, hogy a cár nem is halt meg, csak elhagyta a világi hívságokat és nincstelen vándorként járja Oroszországot stb. Heller, 1996. 438. p.; Lázár Gyula: Az orosz birodalom története. IV. k. Te­mesvár, 1891. (Történeti, nép- és földrajzi könyvtár. XXXII.) 506-507. p. 70 George P.M. Canning (1779-1827) több ízben angol külügyminiszter, 1822-ben váltotta fel vetélytár­sát, Castlcreagh-t, és még jobban igyekezett Angliát a Szent Szövetség rendszerétől távoltartani. 71 Bizonyára elírás: a navarinoi ütközetre 1827 októberében került sor. 7 Ld. erről többek között az admirális (Sir Edward Codbington) Canninghoz írott leveleit: Seton-Watson. 1937. 122. p. stb.

Next

/
Thumbnails
Contents