Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
Kossuth Lajos még az országgyűlés megnyitása előtt írta: „Előbb egy nagy dolog vár rá. [Tudniillik az országgyűlésre.] Meg kell a hazát mentenie. A magyar név becsületét fenntartania, tekintélyét megalapítani, szabadságát és önállását megszilárdítania, hogy sem ármány, sem árulás, sem vakszenvedély, sem hódítási vágy ne merjen hozzányúlni. A nemzet képviselőinek mindenekelőtt fel kell emelkedniük a körülmények színvonalára." 42 Ami ez utóbbi megállapítást illeti, utólag úgy véljük, a képviselők többsége személyében, illetve az országgyűlés (mint intézmény) egésze megfelelt ennek a kossuthi elvárásnak. (Hasonló gondolatoknak adott hangot Kossuth a Pestre már megérkezett országgyűlési képviselőkkel tartott július 1-i megbeszélésén, ahol a legfontosabbnak a honvédelmi kérdéseket nevezte, arra kérve a honatyákat, az ország biztonságának megteremtéséig ne bocsátkozzanak más kérdések vitatásába. 43 ) Mindezt azért ismertettük, mert kizárólag az országgyűlés volt Palóczy László tevékenységének színtere. Ö nem kapott kormánybiztosi, vagy egyéb rendkívüli jogkörrel járó felhatalmazást, amiben talán életkora mellett habitusa is főszerepet játszott. Már pozsonyi országgyűléseken tanúsított szereplését is összegzőén úgy értékelhetjük, hogy a polgári átalakulásban, illetve általában az ország sorsának alakításában az aprólékos törvényhozási munkát értékelte a legtöbbre, olykor meglehetősen radikális indítványait is kizárólag „törvényesen", vagyis az országgyűlés által hozott törvények útján tartotta életbeléptethetőnek. Palóczy egyik legfontosabb országgyűlési tevékenysége, a korelnök (doyen) feladatköre bizonyos szempontból reprezentatívnak is nevezhető. Ezt a pozíciót az országgyűlésről szóló 1848/4. tc. 8. §-a honosította meg a magyar törvényhozásban, amely egyébként a népképviseleti úton választott parlamentek tipikus intézménye volt. (A törvény így fogalmazott: „Mind a két táblának elnökei az országgyűlés egész folyamára, a többi táblahivatalnokok pedig évenként, az első ülésben választatnak, és illetőleg neveztetnek ki, mely ülésben az elnökséget a tábla legkorosabb tagja viendi." 44 ) Az 1848 előtti rendi országgyűléseken nem volt szükség korelnöki tisztségre, ugyanis annak vezetőit nem választották, hanem az üléseket vezető elnökök eleve adottak voltak. A felső tábla üléseinek rendjét a mindenkori nádor vagy az országbíró irányította. Az alsó tábla elnökségét jogilag a királyi tábla alkotta, ezért en1954-ben napvilágot látott nagyszabású, de nyilvánvalóan meghaladott szemléletű kötetére. Urbán, 1986. 502. p. 42 Kossuth Lajos: Pest, július 3. In: Kossuth Hírlapja, 1848. 4. sz. (július 5.) 13-14. p. Megjelent még: KLÖM XII. 360-364. p. 43 Itt hozta először szóba a kormány tervét 200 ezer újonc megszavaztatásával kapcsolatban, amire július 11-én került sor. (Vö. 1.2. dokumentum.) Nem tudjuk, Palóczy ott volt-e már a július 1-i megbeszélésen. Mint láttuk, június 29-én még Miskolcon tartózkodott, elvileg elképzelhető, hogy 1-én már bekapcsolódott az országgyűlés előkészítésébe. A megbeszélésről szóló sajtótudósítás hangsúlyozta továbbá, hogy Kossuthot bízta meg a kormány az „országgyűlés tagjaivali folytonos közvetlen érintkezésre", vagyis több, mint valószínű, hogy kapcsolatban állt a korelnöki tisztet viselő Palóczyval is. A július 1-i megbeszélésről: Kossuth Hírlapja, 1848. 2. sz. (július 4.) 10. p. Az országgyűlésben egyébként szintén Kossuth (és nem a miniszterelnök Batthyány) volt a kormány szócsöve, melyről megállapodás is született. Urban, 1986. 502. p. 44 MT. 1836-1868. 222. p.
