Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
pályafutását meghatározta származásának három fontos összetevője: egyrészt az, hogy középnemesi családban látta meg a napvilágot (a vármegyei közélet így korán természetes közegévé vált), másrészt Miskolc és Borsod megyéből származott (szülőföldjéhez való ragaszkodását egész életében felemlegette), továbbá református vallású volt (felmenői között számos református lelkész is található). Sárospataki iskolaévei illetve jogi tanulmányai végeztével állt Borsod vármegye szolgálatába, s előtte is a nemesi vármegye által kínált karrier perspektívái bontakoztak, ugyanúgy, mint legtöbb kortársa előtt. Volt tiszti alügyész, táblabíró, al- és főjegyző, majd másodalispán, s nagy munkabírású, széles látókörű tisztviselőként kezdték megismerni a nevét megyéje határain túl is. A századfordulót követően a költészettel és irodalmi lap kiadásával is megpróbálkozott, ezek a törekvései kevesebb sikert jelentettek számára. 1826-ban a követi tisztéről lemondott Vay Ábrahám helyére választotta megyéje először országgyűlési követévé, majd 1828-1830 között Pesten részt vett az országos rendszeres bizottsági munkálatokban, pontosabban az országos adóösszeírás felülvizsgálatában is. Mint ekkor Pestről miskolci barátaihoz írott leveleiből és egyéb utalásokból következtethető, sok nemesi kortársához hasonlóan őt is ezek a munkálatok döbbentették rá a feudális társadalmi-gazdasági rendszer tarthatatlanságára, a magyar parasztság állapotára, az átfogó reformok szükségességére. Mint vármegyei tisztviselő, átélte a napóleoni háborúk korát, és a háború teremtette konjunktúra, majd dekonjunktúra következményeiből levonta ugyanezeket a következtetéseket. Olvasmányai szintén ezeket a gondolatokat érlelték meg benne (görög és latin klasszikusok mellett később is gyakran idézett a felvilágosodás és a francia forradalom történetére vonatkozó munkákból), megjelenése után azonnal elolvasta Széchenyi Hitel c. könyvét, mely nagy hatással volt rá. Az átfogó reformok szükségességében megerősítették az 1831. évi kolerajárvány következményei is. Ezek az évek Palóczyban is a változás korát jelentették: keverednek benne a hagyományos nemesi élet- és gondolkodásforma valamint a polgári átalakulás igenlésére utaló jelek. fi 1830-ban nem választották követté, s az 1832-36-os országgyűlés is rá nézve kedvezőtlen előjelekkel kezdődött: Ragályi Tamással szemben választották meg, aki 1830-ban még az ellenzék kedvelt személyisége volt, hamarosan azonban a konzervatívokhoz csatlakozott. Palóczyt ekkor sokan azzal vádolták, hogy a kormányzat segítségével buktatta meg Ragályit, amelyre azzal cáfolt rá, hogy követté választását követően az első pillanattól fogva a reformellenzék meghatározó személyisége lett. Gyakori és sodró lendületű országgyűlési beszédeiből tipikus fordulat jelei rajzolódtak ki: Palóczy is a hagyományos rendi-sérelmi („kuruc") ellenzékiségtől indult és hamar eljutott a polgári átalakulás programját számos területen követelő, ekkor Wesselényi, Kölcsey illetve Deák köré szerveződő csoportnak. Palóczy lázasan érvelt a gazdaságélénkítő kezdeményezések, társadalmi reformok (például az úrbéri terhek megváltása), a politikai intézményrendszer átalakítása, a magyar nyelv jogai, a vallás- és lelkiismereti szabadság stb. mellett, és bár gyakran hivatkozott Béccsel szem6 Fazekas Csaba: Palóczy László az 1830-as évek elején és az 1832-36-os országgyűlés első szakaszában. Miskolc, 1997. (Kézirat)
