Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

sünk hírét vévén, a Tiszától visszafordul, és fölfelé fogadásunkra siet, Klapka ó't nyomon követni fogja. Ekkor is azonban egy elszánt osztrák utóvédhad mindaddig föl-föl tartóztathatja Klapkát, a míg Schlick gróf velünk végez. Szabatosan szólva: Schlick gróf altábornagy január 22-én hadzömével — Debreczent fenyegető' offensivában — Tokajnál a Tisza partján állt; vele szemközt Klapka ezredes védelmi állásban. A Feldunai hadtestre nézve - az ő sajátságos helyzetét tekintve, a melyben február 5-ikének hajnala rávirradt, az a feltevés volt volna a legkedvezőbb, hogy az ellenség támadása Klapka ellen sikeres volt Tokajnál. Azonban nehogy optimisticus csalódásnak tegyük ki magunkat, azt kellett feltennünk, hogy a mi közeledésünk biztos híre még a Tiszán innen érte el a grófot. Megtörtént azonban, hogy gróf Guyon ezredes az ő hebehurgyaságában már négy nappal Iglóra bevonulása eló'tt, jan. 30-án hajnalban egy osztrák jelzó' ó'rcsapatot, mely a Ló'csén állomásozó osztrák zászlóaljtól volt elejbénk kiküldve, oly ügyetlenül lepett meg és fogott el, hogy legénysége közül néhány ember megugrott. Ezek közelvoltunk biztos hírét még aznap vihették meg Lőcsére és gyorsfutár útján már másnap január 31-én Schlick gróf is Tokajban (vagy ha ennél közelebb Kassa felé eső ponton, hát akkor annál rosszabb ránk nézve) megtudhatta, hogy neki mi a teendője, hacsak nem fitymálja Feldunai hadtestünket, a mit pedig oly hadvezérről, mint ő, föltenni nem lehetett. A távolság a Branyiszkó hegy nyugati lábánál fekvő Korotnoktól Tokajig 19 mérföld; tesz négy mérföldjével napjában öt szakadatlan menetelő napot. Ezt megjárni - egy hadedzett vitéz gyalogságot föltételező feladatot képez ugyan, de kivált télen a menetelő képesség maximumát meg nem haladja. Gróf Schlick altábornagy csapatjai hadnak-edzettek és vitézek voltak. Lehetetlen volt föltennünk, hogy Klapka ezredes hadteste a Schlick grófénak, ezen gyorsmenetei közben végtől-végig mindég a sarkára hágjon. Hogy miért nem? Azért, mert az üldözőnek, mikor ellensége után nyomul, sohasem szabad bizonyos, időveszteséggel járó óvintézkedéseket elhanyagolni; mert az üldözött hátrálása közben utóvéd gyanánt ismételten ereje egy részét neki-neki szokta vetni; és mert ezen utóvédnek a közvetlen ellentálláson kívül még számos egyéb igen ha-