Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

tásos segédeszközök is állnak rendelkezésére, melyekkel az üldözőnek előrehatolását — oly tetemes terepi akadályok által keresztülmetszett útvonalon, minő a Tokaj meg a Branyiszkó közötti meg-megakaszthatja. A Schlick-féle hadtest számerejét közönségesen 15.000 emberre tették. Az öt napi erőltetett menetelés - semmi kétség számos maradozót eredményezett. De ha ezeket, valamint az utóvédcsapatot levonjuk is, még mindég 10.000 emberrel ott teremhetett gróf Schlick altábornagy, és két hadoszlopban egyenlő színvonalba (az egyik a Branyiszkón, a másik Kluknónál a Hernád völgyében) velünk szemközt állhatott, míg Klapka ezredes ugyanazon napon nem érhetett idébb Kassánál. A Schlick-hadtest málhái számára pedig nyitva volt az út Galicziába. Ha a Branyiszkó helyet megszállt ellenség február 5-én viszsza találja verni hadállása elleni rohamunkat; akkor ezen győzelme őt csakis arra tüzelheti, hogy rögtön ő menjen át a támadásba, kecsegtetvén őt az igen valószínű kilátás, hogy minket egymásután többször megverhet, még mielőtt hátul Klapka ezredes őt utóiérhetné. És minthogy viszont engem is szintén a támadólagos cselekvésre, azaz a február 5-ikei rohamnak minden erőmből való megismétlésére indítnak egyfelől az utánunk nyomuló Götz és herczeg Jablonowski-féle dandároknak és szövetségesük, a tót népfölkelésnek hátul gyors közeledése, másfelől azon elhatározásom, hogy a harczot többé nem kerülöm: mindezeknél fogva a február 6ikára készülő összecsapásnak a gróf Schlick hadteste meg a Feldunai közt eldöntővé kellett válnia. És ezen combinatio szempontjából már a február 5-ikei ütközet kimenetele is csaknem felelet lesz erre a kérdésre: «lenni vagy nem lenni?!» - és megfogható a kínos nyugtalanság, melylyel én Guyon jelentését perczről-perczre lestem; annál megfoghatóbb, minthogy Szepesváraljáról már délutáni órákban érkezett azon tudósításból, hogy oda már több szekér sebesülteket hozott Guyon hadosztályából, kétségtelen volt, hogy a Branyiszkón komolyan kezdődött a csata. Eddigelé a legtöbb gyalogzászlóaljam, kivált a Guyon-hadosztályból, minden komoly ütközet alkalmával kereket oldott, még a sebesülteket is cserben hagyván: ezért most nem rosszul hangzott a sebesültek szállítmányát jelentő tudósítás. De ettől hirtelen föllendült reményem után csak annál kínosabban hatott kedélyemre