Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

rosokba tett oldaltvonulásunk után helyzetünk ennyire válságossá és bizonytalanná kezdett válni, hadosztályaimnak ismételve az ilyen mulatságok mentül gyakoribb rendezgetését ajánlottam — óvszerül azon fanyalgós kedélyhangulat elterjedése ellen, mely a Feldunai hadtestéhez hasonlóan minden oldalról tartósan komoly veszélyektói környezett sereg tisztjei közt könnyen lábra kap és ha utóbb a legénységre is elragad, az ellenség részére biztosítja a győzelmet, még mielőtt kezdődnék - a csata. Magamat e napon sokkal inkább gyötrött a branyiszkói ütközet sikerének bizonytalansága, semhogy most is, mint egyébkor szoktam, a rögtönzött tánczestélyben magam is megjelenhettem volna. Kínos nyughatatlanság közt lestem magános szobámban a jelentést a harczmezőról. Klapka ezredes felől február 5-én mindössze is annyit tudtunk, hogy neki még január 24-ikén védelmi feladata az volt, hogy a Schlick-féle hadtestnek a Tiszán átkelését Tokajnál meghiúsítsa; - így értesített engem Stein ezredesnek, a hadügyminiszter táborkari segédjének Debreczenból 1849. jan. 24-ikén kelt s a hadügyminiszter Mészáros tábornok által sajátkezűleg szignált levele. Ezen levél nekem csak február 5-ikén, tehát keltétől tizenketted napra jutott kezemhez. Ezen időközben szállingóztak ugyan s elhatoltak főhadiszállásomig is az olyan kósza hírek: hogy Klapka ezredes két ízben is szerencsésen megütközött volna gróf Schlick altábornagygyal, január 22-én Tarczal mellett és mindjárt másnap 23-án Bodrogkeresztúrnál, de az említettem hadügyéri titkos irat mindezekről mit sem érintett, holott azon két győzelemről való jelentések a hozzám intézett titkos levél elindítása előtt érkezhettek Debreczenbe - lévén a távolság közte meg a nevezett helységek közt csak mintegy 12 mérföldnyi. Ezért a Klapka tarczali és keresztúri diadalai hírének csak kötve hihettünk és pedig annál inkább kellett ellene gyanúpörrel élnünk, mivel ugyanazon ismeretes kérkedő alakban forgott közszájon, melyben eddig is már nem egy vereségünk mint magától értetődő győzelem hozatott hivatalosan a nép közt forgalomba - a mint mondták - «a közhangulat felbátorítása végett. » Hogy Schlick grófot velünk egyidejűleg a Klapka ezredes is erélyesen támadólag szorítani fogja: arra nekünk, ha biztosan akartunk operálni, a hadügyminiszteri értesítés után ítélve, nem lehetett számítanunk. Tőle okszerűen mindössze is azt várhattuk, hogy mihelyt Schlick gróf, a mi nagyon valószinű volt, a közeledé-