Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)
Kossuth leveleiből világosan láthattam, minő tudósítást küldött Dembinski rólam. Én azt válaszoltam Kossuthnak, hogy hadtestem harmadrészével, alig háromezerötszáz emberrel, akikkel megengedte Dembinski az ellenséget üldöznöm, oly tekintélyes távolban úgy Görgeytől, mint Dembinskitől, nem vethettem magamat az ellenség összes erejére, s ennélfogva annak üldözésénél óvatosan s elővigyázattal kellett eljárnom; továbbá, hogy nem csapataimmal, hanem csak néhány huszártól kísérve mentem Kassára, hogy ott Görgeyt lássam, s neki további operációihoz a szükséges felvilágosításokat megadjam; hogy engem maga Dembinski hívott vissza Miskolcra, s így az ellenségnek Tornán át való tovább üldözésében a legjobb akaratom mellett se vehettem részt; s végül, hogy én mindenkoron kötelességemnek fogom tartani a főparancsnok rendeleteinek a legpontosabban megfelelni. A viszálynak első csíráját már láttam sarjadzani, s már akkor féltem, hogy a magyar tábornokok s a lengyel főparancsnok között előbb-utóbb súrlódások fognak bekövetkezni, ha a bizalmatlanság helyébe összetartás és egyetértés nem lép. Egy ideig azonban még tűrhetően folytak a dolgok, addig, míg Görgey és Dembinski főparancsnoksága alá nem helyeztetett. De amint Dembinski tervei szerint az összes magyar hadierőnek új beosztása bekövetkezett, s Görgeynek addig önálló serege mint 16. hadosztály a lengyel főparancsnok alá helyeztetett, ekkor tört ki először nyíltan harag és elégedetlenség Görgey párthívei és tisztei között. Ezek ebben a dologban szándékos megaláztatását látták vezérüknek, aki őket a legnehezebb helyzetekből annyi ügyességgel kiszabadította, s a nemzetnek a legjobban szervezett és legerősebb hadtestet tartotta fönn. És mindezt egy idegen kedvéért, akinek jelleméről s személyes tulajdonairól a nemzetnek még nem volt alkalma meggyőződnie. Dembinski maga elismerte a ballépést, melyet elkövetett. Hogy a készülő vihar elől kitérjen, elejtette az egyes divíziókba való felosztást, s a hadsereget elkülönített hadtestekbe osztotta, melyek közül az I., IL, III. és VII. az ő főparancsnoksága alatt egyesítve képezze a tiszai hadsereget, s az ellenség főereje ellen operáljon. E négy hadtest közül az I. az én parancsnokságom alatt maradt, a Il-at Aulich tábornok kapta, a III-at Damjanich, és az eddigi felső-dunai hadsereg mint VII. hadtest Görgey parancsnoksága alatt maradt. így az első szétdarabolása a seregnek mellőztetett, s